Utazz olcsóbban!

Egynapos programként ezt is mindenképp hozzá kell tenni a lisszaboni utunkhoz. Nagyon jó a tömegközlekedés, sűrűn jár a vonat erre.

Cascais

Egy mesés ékszerdoboz. A jacht kikötőtől a várig, a kis kávézóktól a gazdagok villáiig minden megtalálható itt. És persze az óceánpart… hmmm, imádom.

Estoril 

A kaszinójáról híres, itt található Európa legnagyobb kaszinója. Bementünk, regisztráció, megkapjuk a kis plasztik kártyát, és belevethettem volna magam a gépekkel való pénzvesztésbe, de nem olyan neveltetést kaptam, hogy elherdáljam a pénzem, inkább elutazom… Így mivel a gépek használatát sem ismerem – ezt csak nektek vallom be –, az egyik szenvedélyemnek éltem, a Formula–1 idei első versenyének a befutóját megnéztem a nagy projektorokon. Na ezért megérte bemenni. Az emberek arcát nézve pedig mindig megdöbbenek, hogy játszanak, ott görnyednek és nyomkodják a gombokat, várják a csodát vagy az életük végét, nem tudom, de a mosolyt azt nem láttam egyik arcon sem. Lehet az a pénzcsörgéstől jön elő, de annyi szépség van ott a környéken, hihetetlen hogy csak ezt találták…? ☹

Belém

Ez már elég közel van Lisszabonhoz, ha nincs sok időtök, akkor ezt mindenképp nézzétek meg. Több látnivaló is van itt közel egymáshoz.

Kocsi múzeum

Szent Jeromos-kolostor (1502-1552)

Felfedezők emlékműve a Padrão dos Descobrimentos

A portugál hajós történelem kiemelkedő alakjait ábrázolja. A „vezető” és legnagyobb szobor Tengerész Henriké, mögötte a többiek (pl. Vasco de Gama). 

Az emlékmű előtti térkövek pedig a régi idők portugál gyarmatainak világtérképe látható.

Belém-torony (1515–1521)

Mánuel stílusú, késő gótikus erődítmény.

Ide mindenképp el szerettem volna jönni, mondhatnám azt, hogy ez volt a legfőbb cél. A várost a VIII. sz. környékén alapították, és a XIX. századtól lett a portugál királyi család nyári rezidenciája. 

Sintráról elég sok kép van fent a neten, a google keresőjébe ha beírjátok, csodaszép drónos képeket is lehet látni. Sajnos mivel hegyre épült, a fotókat a földről nehéz megcsinálni úgy, hogy tökéletesen visszaadja a szépségét. 

Lisszabonból az óceánpart felé indulva kb. 30 perc vonatozással érhető el. A lisszabon kártyát meg lehet venni úgy is, hogy erre a részre is érvényes legyen. Időpontot kell foglalni, és nagyon hosszú sorok kígyóznak mire bejuthatunk a palotába. Elektromos tuk-tukkal mentünk fel a hegytetőre – kb. 25 perc volt az út –, a Pena-palota és parkhoz. Volt némi rohanás, és mondtuk a sofőrnek, hogy kb. fél óra múlva kell a jegyünk értelmében bejutni. Rengetegen álltak még sorba.

Érdemes nem csak a teraszos jegyet és a parkot megnézni, hanem a palota belső szobáit is. Számtalan bútorban, festményben és régi dísztárgyban gyönyörködhetünk. Igazán Pazar gyűjtemény tárul a szemünk elé.

A környéken számos palota és villa található, melyek a romantikus építészet gyöngyszemei, csodaszép kertekkel. És az óceán közelsége is vonzotta a jómódúakat a környékre.

A hegytetőn látható a Mórok vára.

És egy igazán különleges látnivaló a Quinta da Regaleira.

Egy csodaszép gótikus villa, hatalmas kerttel. A fő látnivalója pedig egy kút, melyet körülölel egy csigalépcső, és lemehetünk az aljába. És ott még egy titkos barlangrendszeren is végig sétálhatunk.

Semmiképp ne hagyjuk ki a Sintra Nemzeti Palotát sem.

A város központjában található ez a XV. században épült palota. 

További látnivaló a Monserrate palota. Ide már nem jutottunk el a reggeli csúszás miatt sajnos.

Szóval érdemes egy teljes napot rászánni, felejthetetlen élményben lesz részünk. Talán ez volt a legfárasztóbb napunk. Nyáron 40 fok körüli hőmérsékletben nem is tudom, hogy tudtuk volna végig gyalogolni.

Vonattal érkeztünk Lisszabonba. Az út kicsivel több volt mint 3 óra vonattal. A Tagus-folyó torkolata és az Atlanti-óceán találkozásánál fekszik. Szállásunk az Edwárd park mellett volt. Minden nap egy dombra kellett felmennünk. 

Érdemes kiváltani a Lisszabon kártyát, van 3 napos, és a tömegközlekedés megoldódik rögtön, valamint a múzeumokba felmutatva kedvezményeket kapunk. Hanem, akkor azt mondják úgyis. És akkor itt jött a következő szívás. A kártyát meg lehet venni online. Igen ám, de azt utána különböző pontokon lehet érvényesíteni. Persze csak 10-kor nyitnak ezek a helyek… Tehát a reggel már használjuk felejtős. Na és akkor jött a további fekete leves, az első helyen ki volt írva, hogy nincs nyitva. Következő helyre átmentünk, ott sem oldódott meg a probléma, a harmadik helyen sok beszélgetés után végre megkaptuk… 11 óra lett, tehát a modern technika vívmányai amik működnek, itt nem igazán vannak kihasználva. Könyörgöm, létezik okostelefon, a bankkártyát is helyettesíti, repjegyet stb. Lisszabon etéren egyes, leülhet!

Kezdjük a várossal. Dombokra épült, tehát fel le kell menni folyton a csúszós kis macskaköveiken. Mert persze az eső volt, hogy esett…

Itt már az épületek rendben voltak, látszott hogy jutott pénz a felújításokra. A város alapjait még Rómánál is korábban fektették le. 

A látnivalók a teljesség igénye nélkül:

Katedrális – a város legrégebbi temploma a 12. századból.

Szent György vár – a portugál királyok székhelye volt, a panorámáért is érdemes ide ellátogatni.

Santa Justa lift

28-as villamos

Mivel minden útikönyv és leírás ezt írja, rettentő sokan várnak rá. És pici, nagyon sok ember nem fér el rajta.

Eduardo VII park

Lisszabon második legnagyobb parkja

Utolsó napra hagytuk Lisszabon modern részét és az Ócenáriumot, mivel az időjárás rosszra fordult, jó volt egy fedett programnak. Európa legnagyobb fedett akváriuma. A cápától a csikóhalig, a pingvinektől a vidrákig, fókákig mindenféle állat megtalálható. A trópusi vizek halait is láthatjuk itt.

Vegyesen még teszek ki képeket még kedvcsinálónak terekről, épületekről, bulinegyedről.

Portói bor, és a sajttal töltött kis kiflijük, tonhalas ízesítéssel. A nevét ha eszembe jut beírom, bocs most nem ugrik be… 🙁

A Szent Jeromos kolostor, Belém, Cascais, Estoril pici vonatozással érhető el, külön blogban írok róluk. Kihagyhatatlan. Egy napba is bezsúfolható, de szólok előre, nagyon fárasztó lesz. Érdemes picit több időt hagyni rá.

Hazafelé Wizzair-rel mentünk. Itt annyira nem ültettek szét minket, csak kicsit. Ja és a harmadik hibát is elkövettük, kiderült itt nem lehetett volna a gurulós bőröndöt felvinni a fedélzetre, fel kellett volna adni. Persze erre már amikor teljesen bent voltunk a reptér várótermében jöttünk rá. Ó de potom 37 euróért és egy gyorsan kiállított számláért el is nézték ezt a kis kellemetlenséget. Persze gondolom a 37 eurótól mindjárt nem lett olyan nehéz a csomagunk… vagy mégis mivel ugyanazon a repülőn ment, a súlya persze ugyanaz fent, mintha feladtuk volna, tehát a repcsi nem fogyaszt emiatt sem kevesebbet sem többet. Tehát ez is egyfajta pénzszerzési trükk részükről. Biztos egy év alatt van egy statisztikájuk, hogy mennyien követik el ezt a hibát, és mennyit hoz a konyhára… Ja és a gép késve indult el. Tehát egyik kutya, másik eb… inkább ne kérdezzétek melyiket javaslom!

Az út mindenesetre fantasztikus volt, tervezem a következőt, vannak ötleteim.

2023 március 1-jén indultunk Portóba Ryanair fapados járatával egy 7 fős baráti társasággal. Eredetileg Portó volt a cél, de ha már ott vagyunk, nézzük meg Lisszabont és környékét. Mivel szinte mindig új helyekre megyek, így ez picit húzósabb, sokat mászkálós útnak indult. Felhívtam pár embert, és végül heten indultunk útnak.

Nézzük egyszer mi változott a covid óta, amikor korlátozottan mindenféle szabályok és keretek között lehetett utazni. Csak egy tényt emelnék ki, kevesebben utaztak pár évig – az okokat ne boncolgassuk – de tény, hogy a turizmus bevételei megcsappantak. Valószínű ennek hatására felmentek a repjegyárak. Szerintem kétszeresére körülbelül. ÉS van pár trükk is, amit bevetnek, és bevallom így már elgondolkodtam azon, hogy más komfortosabb légitársaságokkal fogok utazni. A kis gurulós bőröndért is pénzt kérnek már, a repjegy kétszerese volt a 4 évvel ezelőttinek, és még egy gusztustalanságot elkövetnek. Bocsánat a szóért, de egyszerűen szemétség, hogy még próbálnak egy párról is 3-4000 Ft plusz pénzt leszedni, hogy egymás mellé ülhessenek. Az egyébként is keskeny, rettentő kényelmetlen üléseiken. Szóval van más opció is, nem biztos, hogy a Ryanair sokat fog rajtam keresni ezután.

Reggel már korán Portóban voltunk. A reptérről a városba jó a közlekedés, pillanatok alatt olcsón bejutottunk vonattal. Majd a hotelbe leraktuk a cuccunkat. Be-checkolni nyilván még nem lehetett, de mindenhol van lehetőség hogy otthagyjuk a csomagjainkat és útra keljünk a városba.

Fontos, hogy kényelmes cipőt vigyünk, mert a járdák pici macskakövekből állnak, és elég sok a szintkülönbség. Fel-le lépcsőzve, felvonózva stb. kell járkálnunk egész nap. 

Az időjárás márciusban váltakozó, nappal jó idő van többnyire, a napon kifejezetten meleg van, árnyékban hűvösebb, de estefelé és éjjel a pulcsi-kabát-sapka-sál elkel.

Az emberek kedvesek voltak végig, igazi multikulturális város, Portugália második legnagyobb városa. A Douro folyót hat híd szeli át.

Érdemes négy napra jönni, akkor a város és a környék látnivalói is beleférnek az utazásba.

Meg tudtuk nézni a város látnivalóit: városközpont, Székesegyház, Klerikusok tornya, São Bento vasúti pályaudvar (A pályaudvar főtermét, több mint 20,000 csempe borítja, melyek Portugália történelmét mutatják be), Tőzsdepalota (Palácio da Bolsa), D. Maria Pia-híd (régi vasúti híd), Dom Luís I híd, és egy pincészetet is a híres portói borok miatt. A történelmi városközpont az UNESCO világörökség része.

Befizettünk egy borkóstolós hajókirándulásos programra is, ez pár órás volt, akinek van több ideje érdemes az egész napos Douro folyós hajóútra menni. A kilátás miatt pedig egy tornyot mindenképp másszunk meg, és este is nézzünk szét a városba, csodaszépek a fények.

Az ételeik finomak és az árak hasonlók az itteni árakhoz. 13-18 euro között lehet enni egy főételt. Érdemes a halas ételeiket megkóstolni. 

Festett kerámiacsempék itt mindenhol előfordulnak. A legszebbeket a templomok falán és a vasútállomáson bent láthatjuk. De van pár művészeti bolt is, ahol akár 1-1 szép darabbal is gazdagabbak lehetünk.

Utolsó nap délelőttre még a piacot megnéztük, nemrég adták át a közönségnek, csodaszép termékeik vannak tényleg jó áron.

Csodás két és fél nap után továbbmentünk öten Lisszabon irányába vonattal. Na és ugye minden úton van szívás még ennyi gyakorlat után is. Ezt most bevallom én néztem be. A szállás közelében a google maps írta a Flixbus-t, hogy a közelben van… ott is volt, valószínű az irodaházuk, de a buszmegállójuk tuti nem… lekéstük, még az volt a szerencse, hogy nagyon sűrűn jár. A vasútállomás mellett indult, de akkor már a vonatot választottuk, ami tényleg kényelmes és gyors volt.

Egy különleges nyaralás volt a számomra, mert kisfiammal lehettem. Egy gyerekkel való utazásnál fő szempont, hogy ne legyen messze, és egy 4 éves fiúnak élményt adjon, ami leköti és szívesen csinálja. Persze elég a Balaton és a fagyi meg a játszás, sokan azt mondják, én azért nem osztom ezt a nézetet. Szerintem jó ha látja egy gyermek a különböző lehetőségeket, és kialakul majd hogy mihez lesz kedve. Megbeszéljük a szép épületeket, megnézzük a virágokat, de ügyességi dolgokat is csinálunk. És megtanítom az állatok szeretetét is, hogy vigyázzunk rájuk. A virágot is megnézzük, megszagoljuk, de nem tépjük le, hoy más is megcsodálhassa.

Balatonmáriafürdőről indultunk. Persze a strandolás minden nap kell. Még a hullámok esetén is. A felfújható gumimatracon karúszókkal bevittem a vízbe Márkot. Egyik kézzel mindig fogtam persze. ÉS megkérdeztem tőle, ki a legnagyobb hullámlovas a Balatonon. Hangosan sikonyált és nevetett, nagyon élvezte. Persze megkapta első hotdogját is. Érdekes, amikor kérdezi, de apa az micsoda? Nagyon ízlett neki…

Útközben megálltunk a Somoshegyi kilátónál, majd Rezi volt a következő állomás a Dínó- és kalandpark volt az úticél. Pozitívum, hogy szép nagy parkolója van. És már a parkolóban lehetett látni dínót. A bejáratnál a jegypénztárral szemben is és mindenfelé majd a park területén. Tényleg rengeteg van. A park 2014-ben nyílt és majd 23.500 m2-en várja a vendégeket.

A következőkhöz jutunk a megvessszük a belépőjegyet: kötélpályák minden korosztálynak (51 + 9 pályaszakasszal), lecsúszó pálya, 2 pályás biliárd foci (lábbiliárd), gyermek mászófal, mini golf pályák (10 pályaszakasz), gyermek boci rodeó, dupla bika rodeó, 2 db homokmarkoló, 2 db happy car (nagy kerekű), 2 db sétáló dino, 2 db guruló dino, kincsmosási lehetőség, 6 asztalos trambulin gumiasztal, 2 db dinogoló, 3 asztalos gumiköteles ugráló, légvár, csónakázó, forgósorompó, játszóterek, kisvasút. (Forrás: https://dinoparkrezi.com/rolunk/) Van étterem is, wc-k. Szóval egész napos kikapcoslódásra is érdemes ide látogatni. Azt hiszem a képek mindent elmondanak:

Rezi után visszafelé Keszthelyen megálltunk. Először a Történelmi modellvasút kiállítás és Vadászati Múzeumot néztük meg. Mondhatom a felnőtteknek is hatalmas élményt ad.

Következett a keszthelyi Festetics-kastély.

Erre szánjunk mindenképp jópár órát. CSodaszép a kertje, a kastély végignézése is mire megcsodáljuk a festményeket, bútorokat és a szobákat beletelik némi időbe. Az üvegházakat ne hagyjuk ki, valamint a sok-sok állatot is amik között sétálhatunk a kertben.

A végére azért elváradt, itt még épp elbírtam Márkot hogy vigyem nyakiba. Jövőre már azt hiszem nem fog menni. Jó kis út volt, megkérdezte, apa, ide jövünk megint?

A Covid óta sajnos megcsappant az utazásaim száma. Ülök a gép előtt, nézegetem a lehetséges úticélokat, barátok hívogatnak, hogy tudjuk van összerakott utad, mikor jöhetnek velem. Menjünk már… és így telik el 1 év lassan. Nehéz messzebbi utat elindítani, mert most lehet venni repjegyet, és most lehet utazni X vagy Y országba. De mondjuk októberben, vagy jövő márciusban lehet e menni Mexikóba, Thaiföldre stb.? Lesz e olyan intézkedés ami miatt nem lehet, lesz e új variáns stb.? Nem vagyok vírusszakértő, és állást sem foglalnék olyanban, amihez tényleg nem értek. Viszont a hosszabb távú tervezést finoman szólva is agyonvágja a bizonytalanság és kiszámíthatatlanság. Szóval telnek a napok, hetek, hónapok és nézem az útleírásokat és mennék valamerre… És egyszer csak feljön egy kép, Garda tó. IGEN. Már régebb óta szeretném, és most, pont most pont megfelel. Mindegy hogy, de menni kell.

Tehát gyors intézkedés, és becsatlakoztunk egy csoporthoz. Hívtam barátokat, ismerősöket az elején, de mivel pont húsvét vasárnap vagy inkább hétfő hajnalba értünk vissza, így már a leszervezett családi dolgok miatt végig nem válaszok jöttek. De édesanyám, aki imádja a hegyeket, igent mondott. Még majdnem húgomék, Adriennék is eljöttek, így lett volna egy családi program.

Indulás hajnalban volt, hogy még időben odaérjünk délután Sirmionéba. Útközben persze volt pár rövid megállás, az egyik helyen isteni fánkot ettünk.

A városi parkolók tele voltak a turisták autóival. És a szállodák parkolói is. Itthon még hűvös volt, kint azt bántam, hogy nem vittem térdnadrágot. Gyönyörű napsütéses nyári idő volt. A kávézók éttermek telis tele helyiekkel és turistákkal. Először kis turistahajóval – talán 20 személyes lehetett – vízen néztük meg a várat és a költő palotájának a maradványait. A hajózás után felfedeztük Sirmione gyönyörű középkori óvárosát, színes házaival, szűk utcáival. Rengeteg kávézó, fagyizó és étterem található itt, valamint a vásárolni vágyók is megtalálják az üzletekben a ruhákat, csecsebecséket.

A nap végén szállodánkba mentünk, bevallom elég hosszú volt az út, jó volt pihenni.

Másnap Varonába vezetett utunk. A vízesés és a bejárata köré épített botanikus kert a csodaszép növényekkel tette felejthetetlenné ezt az utazást. A víz 98 méteres utat tesz meg lefelé. A kialakított kis táblácskákkal ellátott botanikai kertben különleges növényvilágot, például orchidea fajtákat, kaktuszfügét és banánt is találunk. A vízesést 1874-ben nyitották meg a látogatók előtt. Egy vájatot készítettek, amin keresztül látható a hatalmas víztömeg. Vigyünk esőkabátot, tényleg vizesek leszünk, ha bemegyünk a barlangba. 

Utunk a tó legészakibb települése felé vezetett, Riva del Garda felé. Először egy kóstolón vettünk részt. Olívaolaj, és olasz borok voltak terítéken. Majd következett a városnézés a felvonóval. Utána persze séta és az elmaradhatatlan fagyizás.

Következő rövid sétánk a közelben lévő Torbonéba vezetett. Kiváló szörfözési központ. Torbole homokos partjáról tárul az egyik legszebb látvány a tóra.

Malcesine sok épületet megőrzött a középkorból. A város egy ideig velencei fennhatósághoz tartozott. A tó partján találod a Scaligero kastélyt láthatjuk, amit még a 13. században építettek, ettől pár perc sétára pedig a Palazzo dei Capitani palotát.

Innét lehet feljutni a Monte Baldo 2218 méter magas csúcsára. Fent csodás panorámás  kávézókat és éttermeket találunk, padokat, elektromos kerékpár kölcsönzőt. A túrázók kedvenc kiindulópontja, számos irányba sétálhatunk és gyönyörködhetünk a magasból mind a Garda tóban, mind a környező hegyekben és tájban. A libegő, amivel 1750 méter magasra juthatunk fel, panorámás. Saját tengelye körül forgó, így mindegy beszállásnál hol helyezkedünk el, körbe-körbe forogva láthatjuk a feljutásig a tájat. Ez nagyon tetszett 🙂 Siklóernyősük is jöttek fel velünk.

Kis kirándulóhajóval mentünk át a túlpartra, Limónéba. Ez inkább az angolok kedvenc helye. Itt érdemes több órát sétálni. Kávézók, vendéglátóhelyek, üzletek, minden megtalálható itt. Valamit a citrom múzeum. Mindenféle citromfát láthatunk a kertjében. Egy fél órára érdemes betérni aki szereti az ilyet.

Utunk itt véget ért és indultunk haza. Bevallom, még pár napot el tudtam volna itt tölteni, de nagyon jól sikerült. Köszönet az idegenvezetőnek is, aki hatalmas tudásával sok információval ellátott minket. Érdekes volt, hogy nem énnekem kellett összeszervezni, kitalálni, utána olvasni mindennek merre menjünk, mi mennyi időt vesz igénybe stb. Nyilván ennek a fajta utazásnak ez az előnye, a hátránya az, hogy a hotel választásnál én inkább preferálom a belvárosi, látnivalókhoz közeli szálláshelyet. A mi hotelünk kijjebb volt a tótól, a vacsora kevés volt, és nem tudtam még pénzért sem venni még ott. Még jó hogy volt maradék szendvicsünk. Egy központibb helyen lévő hotelnél ez nem gond, simán elmegyünk vacsorázni valahova. És ha valamire több időt szeretnék, a magán útnál van rá lehetőség. A közelebbi hotelnél lévő idő spórolásával több látnivaló megtekintése fér bele. De egy igazán tartalmas út lett belőle, nem bántam meg. Tényleg csodaszép helyeket láttunk. Bakancslista ezen eleme kipipálva, nézzétek meg ti is, érdemes 🙂

Temesvárról reggel indultunk, és Gyulafehérvár felé vettük az irányt. Ha a történelmet nem olyan rég tanultam volna, biztos fejből írnám a következő sorokat, így utána olvastam bevallom.

Gyulafehérvár az Erdélyi fejedelemség gazdag, virágzó fővárosa volt. A Szent Mihály-székesegyházat a XIII. században építették román stílusban. Mellette a Babilon-épületben működik Erdély legnagyobb szabású történeti múzeuma. A csillag alakú városvédő fal nagy része ma is épen áll.

Pár órát mindenképp megér, csodaszépen fel van újítva, parkoló is van. Bár annak használata felért egy rejtvénnyel…

Következő úticélunk még Segesvár előtt Medgyes volt. Egy rövid sétát megér. Látnivalók: vár, Aranyművesek tornya, Forkesch torony, Mária tornya, Harangtorony, Schuller ház.

Segesvár volt útunk fénypontja. Nagyon szeretem a középkori kis városokat, amik betekintést engednek kicsit abba, hogy hogy élhettek akkor az emberek. Óvárosa szerepel az UNESCO világörökség listáján. A vár egykori közel húsz tornyából és bástyájából kilenc a mai napig épen áll, amelyeket 930 m hosszú várfal köt össze. Az óratorony és a 13. századi gótikus kolostortemplom és a várhegy legmagasabb pontján álló, szintén gótikus evangélikus templom, a kis utcácskák, vendéglők, népművészeti boltok teszik vonzóvá a települést. Itt született 1431 novemberében Vlad Țepeș ismertebb nevén Dracula.

Szállásunk a Szentháromság Ortodox templommal szemben, az óváros közvetlen szomszédságában a Double Tree Hilton Hotel volt. Gyalog nagyon jól meg lehetett mindent közelíteni. Jó választás. Este a vacsora és a sétánk végeztével rengeteg fiatallal találkoztunk, még egy koktél is belefért lefekvés előtt egy bárba.

Nos és a Diák-lépcső, mely egy fedett lépcső (178 fokból áll, eredetijét 1642-ben építették), tetején zenészekkel nagyon hangulatos. És itt jöttem rá, hogy már jártam itt. Bevallom nem emlékeztem rá. Tehát vagy öregszem, vagy nagyon sokfelé jártam már a nagyvilágban… azt hiszem mindkettő igaz lehet.

A következő nap elég mozgalmas és sokat gyaloglósra sikeredett. Próbáltam beletenni sok helyszínt. Először a legtávolabbi pontra mentünk Parajdra. Parajdon már a római korban is volt sóbányászat; a földalatti bányászat 1762-ben kezdődött, 1960-tól beindították a gyógykezelést, a bánya sós levegőjének gyógyító hatásával élve. Nagy parkoló és segítőkész emberek várnak minket a településen. Egy buszra kell jegyet venni, ami elvisz a sóbányába. Nagyon izgalmas, bevallom erről nem hallottam előtte. Mosdó és üzletek sora vár minket, amíg a buszunkra felszállhatunk.

Játszótér, falmászás, labdajátékok, mindenféle unaloműző van itt ahhoz, hogy a sós levegőt ne csak belélegezzük, hanem élvezzük is a lent töltött időt.

Igazán különleges program volt, megérte. A közelben van sós vízű strand, és lepkeház is, de azokra már nem lett volna idő.

A következő állomás a közelben lévő Korond volt. A falu utcájában számtalan üzletben válogathatunk a szebbnél szebb kerámiák, szőrmék és egyéb ajándéktárgyak között. ÉS bevallom, az áruk is teljesen elérhető.

Utunk Székelyudvarhellyel folytatódott. Bevallom sajnálom, hogy nem aludtunk ott egyet, de elég feszített volt még a program. Pár óra séta volt és egy ebéd. Főbb látnivalók:

Jézus-szíve kápolna, A Székely Támadt vár, Tompa László emlékház, Ferences templom és kolostor, Református kollégium, Benedek Elek Tanítóképző épülete, Református templom, Vármegyeháza (mai Városháza), Római katolikus főgimnázium épülete, Katolikus gimnázium új épülete – Tamási Áron Líceum, Görögkatolikus templom, Budvár

Indultunk tovább a Fogarasi-havasokra, ahol a következő szálláshelyünk volt. Magassága 2 544 méter. A hegy tetején lévő alagúton átmenve még kilométereket autóztunk, mire megtaláltunk kis erdei házikónkat. Nos ha valami megérne egy hetet, az ez lett volna. Kirándulni az erdőben, fényképezni, finom ételeket enni… Az út odafelé, mesés. Motorosok autósok sok helyen megállva a pihenőknél csodálják a tájat, amit a természet készített. Libegővel is fel lehet jutni. Szálláshelyekből sincs hiány, de időben érdemes foglalni, nekem már nem volt sok választási lehetőségem, mert 1-2 nappal az érkezés előtt foglaltam. Fent mindenféle szárított húsokból és sajtokból is válogathatunk. Persze a hagyományos árusok sem hiányoznak.

Szálláshelyünkön épp vacsoráztunk, amikor jött a telefonra egy üzenet. Medveriasztás. Kérdeztük is a pincért, mi ez, kiderült, most élesítik pár napja a rendszert, és a medveveszélyre figyelmezteti az embereket az okostelefon.

Állatvilágához a wikipédiából vettem a leírást: Az állatvilág szintén a magasság változása szerint tagozódik. Alul az erdőlakó emlősállatok közül a barna medve, a szarvas, az őz, a vaddisznó, a mókus, a vadmacska, a menyét és a borz a jellemző. Feljebb a zerge az uralkodó állatfaj. A madárvilágot alul a rigófélék, a vörösbegy, a cinkefélék, a holló és az egerészölyv képviseli. Feljebb a gerinceken és a havasi legelőkön a szirti sas fordul elő nagy számban. A kígyók előfordulása ritka, közülük leginkább a keresztes vipera fordul elő 2000 m magasságig. A halak közül a pisztráng szinte minden vízfolyásban és tóban megtalálható.

Csodaszép kanyargós úthálózat. Több óra a feljutás, annyiszor kell megállni gyönyörködni a tájban 🙂

Tényleg kár, hogy csak 1 napunk volt erre. Következő állomása utunknak Nagyszeben. 2007-ben Európa Kulturális fővárosa volt. Nagyszeben történelmileg az erdélyi szászok egyik legfontosabb központja volt.

Annyira sok csodaszép látnivaló van, hogy 2 napos itt tartózkodásunk alatt bevallom talán nem is járható végig. Azt hiszem ha választani kellene azok közül a helyek közül Romániában, amit láttam, itt élnék a legszívesebben Romániában. A főtere csodaszép, végig éttermek, vendéglátóhelyek, szép üzletek míg oda jutunk, látszik hogy az épületek rendbetétele fontos volt számukra. Szálláshelyként a Continental Forum Hotelt választottam, amitől a belvárosi rész csak 1 perces sétával volt elérhető, és parkoló is volt hozzá a kocsinak. Ez fontos szempont ez esetben, ha autós utat választunk. Meg a belvárosba utazással nem megy el az idő. Tudom a szállásárak magasabbak, de az időt így vesszük meg, hogy több maradjon a látnivalókra.

Látnivalók listája a wikipédia szerint:

• A gótikus székesegyház 1431 és 1520 között épült, a reformáció után evangélikus templom lett, 1855-ben restaurálták. Előtte áll Georg Daniel Teutsch szász evangélikus püspök szobra.
• A Brukenthal múzeum és képtár, egykor báró Samuel von Brukenthal erdélyi kormányzó kastélya volt. Gyűjteménye az egyik leggazdagabb egész Romániában.
• A várostorony 1588-ban épült, tetejéről nagyszerű kilátás nyílik a városra.
• A Szentháromság-plébániatemplom 1733-ban épült.
• Az Orsolya-apácák temploma 15. századi, 1472-ben épült.
• Zsinagóga
• A román ortodox székesegyház 1906-ban épült a bizánci Hagia Szophia templom mintájára.
• Református templom
• A volt városháza épületében történeti múzeum működik.
• A felújított főtér és környéke egyedi hangulatú, geometrikus mintában lerakott macskakő térkő-burkolattal, középkori árkádokkal, divatos belsőtervezésű kávézókkal, hangulatos éjszakai kivilágítással nagy látványt nyújt.
• Szabadtéri néprajzi múzeum
• Patikamúzeum
• A Hazugok hídja Friedrich Schiller-szobor

Mindenképp megért volna még 1 napot.

Útunk hazafelé vettük, még Vajdahunyad várát útba ejtettük. Az autópályáról letérve kicsi utak vezettek oda, talán 45 perc is lehetett az út. De megérte. Erdély egyik leghíresebb turisztikai látványossága. A várat Vajk gyermeke, Hunyadi János építette ki, ő erősítette meg kaputornyokkal és védőbástyákkal. 1907-1913 között a Möller-féle restaurálás állította mai állapotába. Mátyás király ebbe a Drakula grófot.

Összességében nagyon jó kis út lett, tényleg sok érdekes látnivalóval. Nyilván egy héttel meg lehetett volna hosszabbítani, és Székelyudvarhely környéke és a még messzebbi részek is beleférjenek.

Javaslom úticélnak mindenkinek, nyilván ígénye és kedve szerint módosítva. A helyieknél kis házakban megszállás és a vendégszeretetük megismerése, kirándulások még hiányoztak ebből az útból, de látnivalókban tényleg gazdag volt és remélem jó kis ízelítőt tudtam adni Erdély és pár romániai hely nevezetességeiből.

Sajnos a Covid helyzetre való tekintettel jelenleg az utazás külföldi országban korlátozott, vagy feltételhez kötött. Van ahova oltásokkal, és/vagy friss PCR teszttel lehet menni, de az új európai oltási igazolvány is jó sok helyre. Csak hát hiába csináltattam antitest tesztet, kiderült arra nem jár. Az oltásokra meg már nem lett volna az idő. Tehát az utazási helyszín kiválasztását a konzuli szolgálat honalpjának a tanulmányozásával kezdtem.

Sokfelé lehet menni, szempont volt még továbbá, hogy autóval akármi is történik, akármilyen intézkedést hoznak az adott országok, haza lehessen jönni.

Elsó úticélunk Szeged volt. Sorolhatnám a látnivalók részletes leírását, de bevallom nem a teljességre törekedtünk. Persze van ami számomra kihagyhatatlan, van akit pedig nem érdekelt volna. Ó a lótuszvirágzás pont akkor volt… csodás! A botanikus kerteket vagy füvész kerteket igyekszem megnézni a nagyvilágban. A Szegedi 17 hektáros, 1904-ben alapították.

Talán a legfontosabb és legismertebb a Fogadalmi templom (hivatalosan a Magyarok Nagyasszonya-székesegyház) egy neoromán stílusban épült székesegyház a Dóm téren. A 20. századi magyar egyházi építészet egyik legjelentősebb alkotása.

A Tisza partra érdemes lesétálni. Útközben pedig keressünk egy jó éttermet, mert a halászlét nem lehet kihagyni. Az az egyik kedvenc ételem, bevallom.

A Gróf-palota egy csodásan megmaradt szecessziós épület. Felújított Víztorony ami ma is működik a látnivalók sorából nem maradhat ki. Az Ungár-Mayer palota kupoláját érdemes megnézni, Pécsen is van hasonló a Széchenyi térnél.

Ady Endre Múzeum a sok sok érdekes látnivalóval szerintem még bele kell férjen az útba. Állandó és folyamatosan megújuló időszaki kiállításai mellett komoly régészeti, néprajzi, irodalomtörténeti, történettudományi, természettudományi és numizmatikai kutatómunka folyik a Kultúrpalota falai között. A több mint 1,2 millió nyilvántartott műtárgyat magában foglaló közgyűjteményével az ország legnagyobb megyei hatókörű városi múzeumainak egyike. Igen gazdag régészeti, természettudományi, néprajzi, képzőművészeti, numizmatikai, történeti gyűjteménnyel rendelkezik.

Utána vele szembe a híd alatt van egy jó kis bár. Ott mennek a tévék, és pont a Formula 1-et is láthattam picit 🙂 Éa a sok gyaloglás helyett már a kisvasút is előnyt élvez. Érdemes menni vele egy kört, majd ami tetszik még megnézhetjük utána gyalog. Időt és energiát spórolhatunk vele.

És akkor átmentünk a határon. Bevallom volt párom semmit nem tudott az egészről, azt sem hogy oltás és papírok nélkül épp nem állítnak meg a határon. Bevallom folyton figyeltem, épp mi a szabály. És akkor íme az útvonal

Első útunk Aradra vezetett. Itt egy régi kollégámmal, barátommal Attilával találkoztunk. Ő nagyon régóta itt él. Elmondta, hogy sajnos még mindig meg van az ellentét a román és a magyar emberek között. A létszámunk pedig nagyon megfogyatkozott mára.

Az aradi Szabadság-szobor Zala György alkotása, amelyet 1890-ben avattak fel Aradon az aradi vértanúk emlékére. (lásd balra)Érdemes utánaolvasni a történetének itt: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szabadság-szobor_(Arad). További látnivalók az Állami Színház és a Közigazgatási Palota. A főtere szép, bár több épületre is ráférne a renoválás. Pár órás séta után továbbindultunk.

A nap végállomása Temesvár volt. Itt a szállásunk a belvároshoz nagyon közel volt. Erre midnig figyelek, meg arra is, hogy tudjunk parkolni.

Látnivalók: talán a legszebb, az Ortodox székesegyház, amit a három szent atyának, Nagy Szent Vazulnak, Nazianzi Szent Gergelynek, és Aranyszájú Szent Jánosnak állították. A három püspök jelentős szerepet játszott a keresztény teológiai tanok kidolgozásában és számos keresztény egyház elismeri szerepüket. 

Pár óra séta után továbbmentünk Temesvárra. A szállásunk is itt volt 2 éjszakán át.

Szívem szerint azt írnám, a képek magukért beszélnek. Két napot mindenképp megért. Az épületek szépen felújítottak, a terek rendezettek, tágasak, az éttermekben finomak az ételek. Inkább olaszos jellegű ételek voltak, de a hagyományos levesük is megtalálható persze. Érdemes a belváros közelében foglalni szállást, mert este is hangulatos a város.

Látnivalók: A szerb ortodox püspöki palota a város legszebb épületeinek egyike. Római katolikus székesegyház. Rózsapark. Ortodox főszékesegyház. A Brück ház vagy palota Az Egyesülés téren (Piața Unirii) található. A Weiss palota 1912-ben épült és a Republicii sugárút elején található. Innen indul a tulajdonképpeni promenád. A régi prefektusi palota, más nevén Barokk palota két épület összeépítéséből készült. A Győzelem téren (Piața Victoriei) lévő Dauerbach palota 1912-1913 között épült.A Löffler palota a Győzelem téren (Piața Victoriei) található, 1912-1913 között építette Leopold Löffler vállalkozó. Cégszékhelynek szánta, valamint családi háznak saját maga és három fia részére. A gyárvárosi zsinagóga mór stílusban épült. A Temesvár központjában lévő négyszintes Emmer ház 1908-ban Székely László tervei alapján eklektikus és Art Nouveau stílusban épült.A Lloyd palota a temesvári korzó egy három emeletes monumentális épülete. Eklektikus stílusban épült szecessziós behatásokkal 1910 és 1912 között Leopold Baumhorn tervei alapján. A Dejan vagy Deschan palotát 1735-ben Deschan tanácsos építtette neoklasszikus stílusban. A háromszíntes épület utca felőli részét korintoszi oszlopok díszítik. Neuhausz palota. A Széchenyi palota a győzelem téren (Piața Victoriei) található. 1900 és 1914 között építette a Széchényi társaság. Számos templomot találunk még itt, de ezek felfedetését az olvasóra bíznám.

Innét indultunk tovább Erdély felé, ez a következő bejegyzésben olvasható.

Bevalllom kicsit elmaradtam az írásokkal, ez az utazás nem most történt. A pandémia és az ezt körülvelő macera miatt én sem nagyon utaztam. Remélem megoldódik a helyzet és visszatérhet minden a régi kerékvágásba. Drukkolok az okos tudósoknak hogy megoldják ezt 🙂

Nos, meglepetés utazás lett. Akkori párom úgy tudta, Balatonmáriafürdőre megyünk. Az autópályán persze már sejtette, hogy valami nem stimmel, mert ugye nem arra kell menni… Mosolyogtam és mondtam neki, meglepetés. Először Kecskeméten álltunk meg picit hogy kiegyesesítsük a lábunkat sétáljunk egyet. Sajnos a városházát épp tatarzták kívülről, amire nagyon kíváncsi lettem volna. Persze a Cifrapalotát láttuk meg a főteret is.

Utána mentünk tovább a Tisza tóhoz. Régebb óta figyelemmel kísértem az eseményeket itt. Két helyszínre Kiskörére és Tokajba 10-10 Nicols lakóhajót hoztak be az országba. Építették a hajóállomás részt, műhelyeket, kiszolgáló részeket és ahol a hajókat télen is tudják tárolni. Volt szerencsém még a tervezésnél látni mik készülnek majd. Szerencsére szakmailag nagyon komoly múlttal bíró és a világot végighajózó társaság állt tudásával a project mögé, a Mérföld Yachting tulajdonosai. Ők sok országban voltak csatornahajózni, és sok emberrel ismertették meg a hajózás eme formáját. Volt pici motorellenőrzés, este ott alvás egy hajóban. Persze a 4 szoba kettőnknek és a 2 fürdő sok volt, de hát nyilván baráti társaságokra gondoltak elsősorban, hogy ők bérelnék ki a hajókat. És másnap reggel kipróbáltuk az egyik hajót. Mondanom sem kell hogy jogosítvány nélkül is vezethető itthon is már. A képek szerintem önmagukért beszélnek.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

Következő állomásunk Hajdúszoboszló volt. Itt töltöttünk pár napot, Medgyessy-Kovács Gyula festőművész testvérének jóvoltából. Mindenképp érdemes megnézni Gyula hat képből álló pannó sorozatát a Hősök terén. A festmények érdekesség, hogy a művész betontáblákra, kézzel festi alkotásait.

• 

• 

• 

• 

Hajdúszoboszlóról a Hortobágyra vezetett útunk. Természetesen a kilenc lyukú híd mely klasszicista stílusban épült kötelező látnivaló. Mellette látogatóközpont, és gólyamenhely található, ahogy a sérült gólyákat gyógyítják és védik, míg visszatérhetnek a természetbe.

• 

• 

• 

Végállomásunk Debrecen volt. Nagyon szeretem a természetet és a szép növényeket, virágokat. Így az egyetem botanikus kertjét látogattuk meg először.

• 

• 

• 

Természetesen utána elmaradhatatlan a belváros, a debreceni református nagytemplommal, mely az ország legnagyobb református temploma. Fel lehet menni és csodás kilátás nyílik a városra fentről.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

Összességében jól sikerült utazás volt. Több helyen kérték a maszkot, de az nem gond, betartottuk a szabályokat. Finomakat ettünk, sétáltunk és jó kis körutat tettünk. Nézzétek meg ti is.

Útunk egyik fénypontjához értünk, Havannába érkeztünk délután. Kétmilliós város. Szállásként a National de Cubat választottam. Soik útibeszámolót elolvasva amikben leírták az emberek, hogy egyszer ha visszajönnek itt lakának inkább úgy döntöttem, hogy ami jó volt régen a fő maffiavezéreknek, az nekünk is megfelel biztosan. Turistacsoportok egyébként bejöhetnek, és a minden nap 10-11:30 közötti szálloda bemutatóra válthatnak jegyet. Be lehet menni Charles „Lucky” Luciano egykori maffiavezér szobájába is, és a tetőről csodás kilátás nyílik a városra.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Délután 17 óra felé értünk szobánkba. A recepció gyors volt. A nagyobb lakosztályokhoz egy külön recepció van a 6. emeleten. Itt lehet megkapni az internetes kódot is, ami jár a szobákhoz. Nem túl gyors, de e-mailek megnézéséhez tökéletes. A kertben lévő étteremben vacsoráztunk. Kifogástalan. A 5 csillag itt azért megmutatkozott. Utána pedig este már mentünk is a Buena Vista Social Clubban zenélő hírességek koncertjére. Eljött értünk egy amerikai autós taxi és vissza is vitt minket a hotelbe. Érdekes volt, mert amikor árat kértünk, akkor sima taxi 45 CUC-al és 55 CUC-al amerikai autós fuvart igértek. mondtuk jó a sima, Varaderoban már jópár régi csodát kipróbáltunk. És végül 45 CUC-ért mégis amerikai autó jött. Nem volt baj :). A zenés program majd éjfélig tartott, és 3 koktélt is tartalmazott. Az első Muohito volt természetesen. Itt érdemes figyelni a taxisra, ő megmondja mikor jön értetek, de akkor még nem volt vége a műsornak. Hát várt…

Érdekessége a helynek, hogy az énekesek körbe-körbe jártak, hogy mindenki láthassa őket.

 

Másnap városnézés volt. Reggel jöttek értünk a hotelbe, majd a belvárosban találkoztunk idegenvezetőnkkel, Jorge Cumberbatch-al. Ő 17 évet dogozott a kubai külögyminisztériumban szerte a világban. Sok mindent elmondott útunk során a kubai dolgokról. Azt mondta a változás szükséges, de nagyon lassú lesz. Magántulajdon még nem nagyon van az országban. Az autók lehetnek magánkézben, onnan lehet tudni pl. hogy egy taxi autó magán vagy állami, hogy az utóbbinál egy kék csík van a rendszám bal oldalán. Az ingatlanok nincsenek magánkézbe. Nyilván először ennek kell megváltoznia, és akkor valószínű aki teheti el is kezdené felújítani azt amiben lakik. Ugyanis Kuba nem olyan mint ami képeket a magazinok legtöbb esetben közölnek. Nyilván van jópár felújított ház, de a többség az omladozó, ablaktalan és máló vakolatú…

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hírességek nyomában, Hemingway (1899–1961). Nóbel díjas író. Az öreg halász és a tenger című művét minden olvasottabb ember ismeri. Két kedvenc bárja volt Havannában. 21 évet élt Finca Vigía nevű kubai birtokán. Rengeteg a turisa ezeken a helyeken.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

További látnivalók a teljesség igénye nélkül:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Megnéztünk egy lakóházat is, milyen lehet az udvara. Egy lakó épp hazafelé tartott, mondta menjünk be nyugodtan, nem probléma. Picit nézelődtünk, fotóztunk, majd meginvitált a lakásába. Épp ananászból főzött valamit a tűzhelyen. A bejáraton belépvaa jobb oldali kép tárult elénk. Egy keskeny csigalépcsőn pedig fel lehetett menni a hálószobájába, ami egy ágybőól és szekrényből állt. Sajnos angolul nem beszélt így nem tudtunk meg az életéről többet.

 

 

 

 

 

 

 

 

Összességében élményekkel gazdag út volt. Sokmindent láttunk ami nem szokványos, kezdve a kettős pénzrendszerről vagy az idegenvezetők hozzáállásáig. Valahogy végig azt érezted, hogy mivel kifizetted a programokat, és elrakták a pénzed ami nem is volt kevés, ha az ottani béreket nézzük akkor pedig retenetesen sok és túlárazott – próbáltak variálni, hogy még több megmaradhasson nekik, mind a taxisokon mind az idegenvezetőnk bérén spórolva. Bocs Ody, sokat gondolkodtam hogy leírjam e, de szerencsére más helyeken ezt nem éreztem vagy tapasztaltam idegenvezetőktől. ÉS mivel Te éltél Magyarországon és ismered az itteni kultúrát… Lehet hogy itt a többi guide is ilyen, de nem éreztem azt ami teljesen nem a Te hibád hogy megfelelő kiszolgálást kaptunk, annak ellenére, hogy tudvalevő volt hogy a következő könyvem egy fejezete és a blogomba is leírom a véleményem.

Nem fér bele részemről, hogy pl. előző nap megbeszéljük hogy Hamingway házához elmegyünk másnap, utána a hotelben leszünk 16 óráig, majd kivisz minket egy mikrobusz a reptérre. 12-re nem voltak ott értünk, csak 13 órára. Majd hosszasan magyarázták hogy már nem érnénk el a repülőt, mert nagy a forgalom és messze van Hamingway háza, és rögtön a csomagokkal menjünk. Erre mondtuk előző nap hogy NEM! Mivel még enni szerettünk volna a hotelben, hogy ne a repülőn lévő nem túl jó kaját együk. Bepróbálkoztak, én pedig leírom! Meg akarták spórolni a taxi díjának egy részét, és elvenni tőlünk 3 órát. Persze magyyírázkodás volt, mire közöltem elég, ne tartson fel minket!!! Bocs, de Odyt nem tudom ajánlani. Ha tudtok korrekt tényleg korekt idegenvezetőt, akkro szívesen kiteszem majd a nevét. Jorge akit végülis kisérőként kaptunk ő sem idegenvezető. Már bocs. Akire sokszor rá kell szólni hogy ne hagyja el az egyébként 4 fős csoportot, és ha bemegyek eg yboltba nem tudok neki szólni hogy picc mvárjon 2 percet míg veszek egy colát, mert annyira előttünk van hogy kiabálást sem hallaná, az nem vezető! nembeszélve hogy végig akarta rohani Havannát, mert őt csak 15 óráig fizeték ki. Már elnézést, sokéves fizetését megkapta egy embernek Ody, ne így akarjon spórolni.

És akkor még nem is beszélek arról, hogy a Zapata Nemzeti Parkba is kértem hogy menjünk be, amiből csak a mellette lévő krokodilfarm lett. Vinelesben pedig a hegyek közé mondtam kanyarodjunk be, ott az volt a szöveg, hogy ott kemping van és nem lehet bemenni…

Nos ezt muszáj volt leírnom. Remélem a többi idegenvezető nem ilyen, nem egy leírásban olvastam már róluk nem túl jókat. Bocs, de egyetlen blogomban sem írtam még negatívot senkiről, de aki véleltlen oda menne, jó ha tudja. És nem írtam le mindent…

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Összességében azt mondom, ennyi pénzt ez az ország NEM ÉRT MEG! Szép, de rettentően túlárazott. A kiszolgálás  és étel tekintetében rengeteget kell fejlődjön. Javaslom, hogy aki látni szeretné Havannát, jöjjön tengerjáró hajóval Fort Lauderdale-ből, nézze meg picit, majd menjen tovább… Vagy repüljön át Cancunból és maradjon a mexikói maya piramisoknál és finom ételeknél…

 

Itt állnak meg egyébként a nagy tengerjáró hajók:

 

 

 

 

 

 

 

 

Este az elmaradhatatlan táncos show a Tropicana következett. Itt választhatunk hogy vacsorával vagy anélkül szerernénk a showt. Az estéhez járt egy pohár pezsgő mindenkinek és egy nagy üveg rumot is kaptunk. 1939-ben alapították a showt. A műsor után lehetett táncolni a színpadon a vendégeknek. Hosszú nadrágot mindenképp vigyenek a férfiak!

 

 

 

 

 

 

 

 

Utolsó nap megnéztünk még egy piacot:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Volt még a hotel kino caféjában egy uzsonna és indultunk némi pihenő után a reptérre. 3 órával érdemes előbb érkezni, az ügyintézők nem a sebességükről híresek…

 

Most gondolkodom a következő úton, hogy mi is legyen. Egy biztos most szegény országból egy darabig nem jelentkezem…