Archive for Blog

Kuba – Havanna

Útunk egyik fénypontjához értünk, Havannába érkeztünk délután. Kétmilliós város. Szállásként a National de Cubat választottam. Soik útibeszámolót elolvasva amikben leírták az emberek, hogy egyszer ha visszajönnek itt lakának inkább úgy döntöttem, hogy ami jó volt régen a fő maffiavezéreknek, az nekünk is megfelel biztosan. Turistacsoportok egyébként bejöhetnek, és a minden nap 10-11:30 közötti szálloda bemutatóra válthatnak jegyet. Be lehet menni Charles „Lucky” Luciano egykori maffiavezér szobájába is, és a tetőről csodás kilátás nyílik a városra.

Hotel Nacional de Cuba – a kert felől

Recepció

 

 

 

 

 

 

 

 

Étterem

Hírességek csarnoka

 

 

 

 

 

 

 

 

Kilátás a városra

Kilátás a városra

 

 

 

 

 

 

 

 

Délután 17 óra felé értünk szobánkba. A recepció gyors volt. A nagyobb lakosztályokhoz egy külön recepció van a 6. emeleten. Itt lehet megkapni az internetes kódot is, ami jár a szobákhoz. Nem túl gyors, de e-mailek megnézéséhez tökéletes. A kertben lévő étteremben vacsoráztunk. Kifogástalan. A 5 csillag itt azért megmutatkozott. Utána pedig este már mentünk is a Buena Vista Social Clubban zenélő hírességek koncertjére. Eljött értünk egy amerikai autós taxi és vissza is vitt minket a hotelbe. Érdekes volt, mert amikor árat kértünk, akkor sima taxi 45 CUC-al és 55 CUC-al amerikai autós fuvart igértek. mondtuk jó a sima, Varaderoban már jópár régi csodát kipróbáltunk. És végül 45 CUC-ért mégis amerikai autó jött. Nem volt baj :). A zenés program majd éjfélig tartott, és 3 koktélt is tartalmazott. Az első Muohito volt természetesen. Itt érdemes figyelni a taxisra, ő megmondja mikor jön értetek, de akkor még nem volt vége a műsornak. Hát várt…

Érdekessége a helynek, hogy az énekesek körbe-körbe jártak, hogy mindenki láthassa őket.

 

Másnap városnézés volt. Reggel jöttek értünk a hotelbe, majd a belvárosban találkoztunk idegenvezetőnkkel, Jorge Cumberbatch-al. Ő 17 évet dogozott a kubai külögyminisztériumban szerte a világban. Sok mindent elmondott útunk során a kubai dolgokról. Azt mondta a változás szükséges, de nagyon lassú lesz. Magántulajdon még nem nagyon van az országban. Az autók lehetnek magánkézben, onnan lehet tudni pl. hogy egy taxi autó magán vagy állami, hogy az utóbbinál egy kék csík van a rendszám bal oldalán. Az ingatlanok nincsenek magánkézbe. Nyilván először ennek kell megváltoznia, és akkor valószínű aki teheti el is kezdené felújítani azt amiben lakik. Ugyanis Kuba nem olyan mint ami képeket a magazinok legtöbb esetben közölnek. Nyilván van jópár felújított ház, de a többség az omladozó, ablaktalan és máló vakolatú…

 

 

 

 

 

 

 

 

utcakép

utcakép

 

 

 

 

 

 

 

 

Hírességek nyomában, Hemingway (1899–1961). Nóbel díjas író. Az öreg halász és a tenger című művét minden olvasottabb ember ismeri. Két kedvenc bárja volt Havannában. 21 évet élt Finca Vigía nevű kubai birtokán. Rengeteg a turisa ezeken a helyeken.

El Floridita – balra életnagyságú szobrával a pult mellett

Bodeguita del Medio – itt itta a Daikirit

 

 

 

 

 

 

 

 

 

További látnivalók a teljesség igénye nélkül:

San Cristóbal katedrális Havanna óvárosában

San Cristóbal katedrális

 

 

 

 

 

 

 

 

Óvárosi utcarészlet zenés-táncos felvonulással

Havanna óvárosa

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Megnéztünk egy lakóházat is, milyen lehet az udvara. Egy lakó épp hazafelé tartott, mondta menjünk be nyugodtan, nem probléma. Picit nézelődtünk, fotóztunk, majd meginvitált a lakásába. Épp ananászból főzött valamit a tűzhelyen. A bejáraton belépvaa jobb oldali kép tárult elénk. Egy keskeny csigalépcsőn pedig fel lehetett menni a hálószobájába, ami egy ágybőól és szekrényből állt. Sajnos angolul nem beszélt így nem tudtunk meg az életéről többet.

Kubai háztömb belső udvara

Lakásbelső

 

 

 

 

 

 

 

 

Összességében élményekkel gazdag út volt. Sokmindent láttunk ami nem szokványos, kezdve a kettős pénzrendszerről vagy az idegenvezetők hozzáállásáig. Valahogy végig azt érezted, hogy mivel kifizetted a programokat, és elrakták a pénzed ami nem is volt kevés, ha az ottani béreket nézzük akkor pedig retenetesen sok és túlárazott – próbáltak variálni, hogy még több megmaradhasson nekik, mind a taxisokon mind az idegenvezetőnk bérén spórolva. Bocs Ody, sokat gondolkodtam hogy leírjam e, de szerencsére más helyeken ezt nem éreztem vagy tapasztaltam idegenvezetőktől. ÉS mivel Te éltél Magyarországon és ismered az itteni kultúrát… Lehet hogy itt a többi guide is ilyen, de nem éreztem azt ami teljesen nem a Te hibád hogy megfelelő kiszolgálást kaptunk, annak ellenére, hogy tudvalevő volt hogy a következő könyvem egy fejezete és a blogomba is leírom a véleményem.

Nem fér bele részemről, hogy pl. előző nap megbeszéljük hogy Hamingway házához elmegyünk másnap, utána a hotelben leszünk 16 óráig, majd kivisz minket egy mikrobusz a reptérre. 12-re nem voltak ott értünk, csak 13 órára. Majd hosszasan magyarázták hogy már nem érnénk el a repülőt, mert nagy a forgalom és messze van Hamingway háza, és rögtön a csomagokkal menjünk. Erre mondtuk előző nap hogy NEM! Mivel még enni szerettünk volna a hotelben, hogy ne a repülőn lévő nem túl jó kaját együk. Bepróbálkoztak, én pedig leírom! Meg akarták spórolni a taxi díjának egy részét, és elvenni tőlünk 3 órát. Persze magyyírázkodás volt, mire közöltem elég, ne tartson fel minket!!! Bocs, de Odyt nem tudom ajánlani. Ha tudtok korrekt tényleg korekt idegenvezetőt, akkro szívesen kiteszem majd a nevét. Jorge akit végülis kisérőként kaptunk ő sem idegenvezető. Már bocs. Akire sokszor rá kell szólni hogy ne hagyja el az egyébként 4 fős csoportot, és ha bemegyek eg yboltba nem tudok neki szólni hogy picc mvárjon 2 percet míg veszek egy colát, mert annyira előttünk van hogy kiabálást sem hallaná, az nem vezető! nembeszélve hogy végig akarta rohani Havannát, mert őt csak 15 óráig fizeték ki. Már elnézést, sokéves fizetését megkapta egy embernek Ody, ne így akarjon spórolni.

És akkor még nem is beszélek arról, hogy a Zapata Nemzeti Parkba is kértem hogy menjünk be, amiből csak a mellette lévő krokodilfarm lett. Vinelesben pedig a hegyek közé mondtam kanyarodjunk be, ott az volt a szöveg, hogy ott kemping van és nem lehet bemenni…

Nos ezt muszáj volt leírnom. Remélem a többi idegenvezető nem ilyen, nem egy leírásban olvastam már róluk nem túl jókat. Bocs, de egyetlen blogomban sem írtam még negatívot senkiről, de aki véleltlen oda menne, jó ha tudja. És nem írtam le mindent…

Meglett Sancho Panza, nem Varaderóban volt ezekszerint 🙂

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Összességében azt mondom, ennyi pénzt ez az ország NEM ÉRT MEG! Szép, de rettentően túlárazott. A kiszolgálás  és étel tekintetében rengeteget kell fejlődjön. Javaslom, hogy aki látni szeretné Havannát, jöjjön tengerjáró hajóval Fort Lauderdale-ből, nézze meg picit, majd menjen tovább… Vagy repüljön át Cancunból és maradjon a mexikói maya piramisoknál és finom ételeknél…

 

Itt állnak meg egyébként a nagy tengerjáró hajók:

Hajóállomás a belváros mellett

Tengerjáró hajóval Havanna szívébe

 

 

 

 

 

 

 

 

Este az elmaradhatatlan táncos show a Tropicana következett. Itt választhatunk hogy vacsorával vagy anélkül szerernénk a showt. Az estéhez járt egy pohár pezsgő mindenkinek és egy nagy üveg rumot is kaptunk. 1939-ben alapították a showt. A műsor után lehetett táncolni a színpadon a vendégeknek. Hosszú nadrágot mindenképp vigyenek a férfiak!

Tropicana

Tropicana

 

 

 

 

 

 

 

 

Utolsó nap megnéztünk még egy piacot:

 

 

 

 

 

 

 

 

Az elmaradhatatlan autós kép, de ne tévesszen meg senkit, nem csak ez Havanna, sőt…

 

Volt még a hotel kino caféjában egy uzsonna és indultunk némi pihenő után a reptérre. 3 órával érdemes előbb érkezni, az ügyintézők nem a sebességükről híresek…

 

Most gondolkodom a következő úton, hogy mi is legyen. Egy biztos most szegény országból egy darabig nem jelentkezem…

Kuba – San Cristóbal

Vinales-völgyből Havanna felé kértem sofőrünket álljon meg itt San Cristobalban. Idegenvezetőnk azt mondta, nem járt még itt, ebből gondolom annyira nem jelentős turista látnivaló. A település lakossága 160 000 fő körüli. A főtéren álltunk meg mikrobuszunkkal.

Katedrális a Plaza de la Plaz-on

Cukrászda

utcakép

 

 

 

 

 

 

 

 

És akkor itt álljunk meg picit. Jegyrendszer van az országban, áruhiánnyal. Itt sok-sok ember kiabált egy bolt előtt, hogy bejussanak. Nem tudom épp mit lehetett kapni, vagy milyen áru jöhetett. Mikor észrevették hogy kamerázunk, valaki elkiabálta magát hogy kamera, és a hangzavar és tülekesé alábbhagyott. Nem akarták hogy ezt a képet vigyük magunkkl Kubáról és ezt mutassuk az otthoniaknak…

Tolakodó emberek a helyi bolt előtt a főteér szomszédságában. Milyen lehet a külváros…?

lakóház

 

Több helyen a vízellátás is probléma. Autók hozzák és a tetőn látható víztározókba szivattyúzzák a vizet.

Nem sokat töltöttünk a településen, inkább továbbmentünk Havanna felé.

Kuba – Viñales-völgy Nemzeti Park

Trinidadból indultunk Viñales-völgybe a dohánytermesztés központjába. Elég hosszú az út, de az autópálya egyántalán nem forgalmas, szépen lehetett haladni. Ha valaki Havannából jön ide, akkor kb 3 órás útra számítson. A Sierra de los Organos hegyvidék része, 1999 óta az UNESCO világörökség része.

Dohányültetvény a völgyben

Viñales-völgy látképe, háttérben a mészkősziklákkal

Elrontottam a hotelfoglalás dátumát – nem lehet minden 100%-os az út során –, és úgy döntöttem, hogy nem foglalom le ismét ugyanott a hotelben a szállást, hanem egy magánházhoz mentünk. A szobáink nagyon szépen felújítottak voltak, és a reggeli is szuper volt. Kedvesek voltak az ott lakók. Hátra a kert felé egy banánültetvény volt. A szélén egy döngölt földes pici szobában egy ágy, hűtő és tv volt az ott lakó berendezése. Sajnos csak spanyolul beszélt, úgyhogy mutogatással és pantomimmel értettük csak meg egymást. Vidám volt nagyon az életkörülményei ellenére. Előhozott egy nagy zsákot, melyben egy hatalmas banánfürt volt. Részben sárga részben még nem érett zöld színekben pompázott. Nem tudtam kideríteni, hogy azt eladja vagy szép lassan megeszi…

Utcakép

Helyi piac

 

 

 

 

 

 

 

 

A paicon fafaragványok, szivartartók, hamutartók, mindenféle kézzel készített ékszerek és még sok egyéb apróság volt. Bevallom ajándékot nem Kubában kell vásárolni…

19. századi templom a főtéren

Este kicsit körülnéztünk a településen, főutcán számos vendéglátóhely és bolt található. A boltok kínálata szinte mindenhol egyforma és az árak is hasonlóak.

Ha szórakozni vágyunk, akkor a templomtól balra lévő zenés helyet ajánlom estére. Elég hangos a zene, könnyem megtalálható. Volt még egy másik zenés hely is ettől kb. 2 percre az utca túloldalán.

 

 

 

Mural de la Prehistoria, az emberiség fejlődését bemutató falfestmény. 180 méter hosszú, az útról látszik.

Következő állomásunk egy szivarültetvény volt. Itt megnézhettük a száírtót, a dohányföldeket és egy helyi szivartermelő otthonát. Kézzel készítettek szivart, melyet árultak is. A termés 90%-át kell beszélgáltatniuk a gyáraknak, 10%-ot meg árusíthatnak vagy felhasználhatnak a termésből.

Dohányszárító és szivarkóstolás

Dohányszárító

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Helyi dohányültetvényes otthona

Kakaóbab

 

A kertben mindenféle érdekes növényt is talátunk, pl kakaóbabot és kávéfát is.

Aki szereti a természeti szépségeket, annak mindenképp ajánlott eljönni ide. Érdemes nem 1 hanem több napot is eltölteni itt, akkor van idő kicsit kerékpárral vagy lóháton felfedezni a környéket.

 

Kuba – Trinidad

Következő szálláshelyünk Trinindad volt. 1513-ban alapították, jelenleg kb. 40 000 fő a lakossága. Az UNESCO világörökség része. A főtéren lévő hotelben foglaltam szállást, hogy gyalog könnyen elérjük a látnivalókat.

Plaza Major – a főtér a Szentháromság templommal

Számos étterem, bár, szórakozóhely van a környéken. Ha picit sétálunk a környező utcákban, akkor sok sok színes házat találunk. Pár helyen leszólítottak minket, hogy mehetünk lovagolni is, és azzal bejárni a környéket. Az emberek tempója lassú, látszik nem sietnek sehova.

 

 

 

 

 

 

 

 

Pár régi autót itt is láthatunk

Utcán kubai zenét játszó zenészek

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Számos művészeti galériát találhatun a belvárosban

Este a főtéren zenés táncos iszogatós mulatság van esténként. Érdemes megnézni.

 

Egy napot megér a látogatás. Vigyünk túracipőt, hölgyek tipegőben tuti bokatörésre számíthatnak az összevissza köves sáros úton, mely jópár helyen lócitormmal díszített. Az emberek kedvesek voltak, épületek a régi kort idézték. Pénzt váltani a szálláshelyen lehetett.

 

Folytatom Vinales-völggyel a leírást.

Kuba – Mocsár, krokodilfarm és Cienfuegos

Varaderóban a pihenés és pici kirándulás után egy kicsit Kuba nem annyira turistás részét is meg szerettem volna nézni. Persze ezeket a helyeket is látogatják az ideérkezők, de ezek a részek jelentődsen eltérnek a szállodasoros Varaderótól.

Útközben megálltunk egy kis boltnál innivalót venni. Zárva volt, valahova elment az eladó.  Többen vártak rá, mondták előkerül majd… Továbbmentünk és a következőnél sikerült vizet vennünk.

vegyesbolt – szinte nulla árumennyiséggel…

Első állomásunk Criadero de Cocodrilos krokodilfarm volt. Itt csónakkal bementünk egy tóhoz, ahol az indiánok életét mutatták be szobrokkal. Találtunk ott pár csecsebecséket, polókat áruló boltot.  Volt egy krokodiloktól hemzsegő elkerített rész, meg pár hüllő és egyéb kisállat. A táj szépvolt, a gyors hajó ami bevitt minket egy csatornán egyvonalba ment, semmi kitérő vagy egyéb táj bemutatás, semmi extra… Régebben még víz felett épült szállások voltak, de azt mondták tatarozás miatt jóideje nem működik szálláshelyként. Dolgozni nem láttunk senkit rajtuk.

Úton a Laguna del Tesoro felé

Krokodilok

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Indiánok életét bemutató falu szobrokkal.

A mellette lévő Zapata Nemzeti Park is látogatható. Érdemes akkor ott Plata Largan magánházakban szállást bérelni és úgy felfedezni a környéket. Flamingók, szép tengerpart mindenféle állatok láthatók itt.

Útközben Cienfuegos felé ellhladtunk pár háborús emlékmű mellett, ami a hősöknek állít örök emléket, cukornádültetvényt és lovaskocsival közlekedő helyiekkel is találkoztunk. Az úton nagy kocsiforgalom nem volt.

Háborús emlékmű

Cukornád ültetvény aratás előtt

 

 

 

 

 

 

 

 

Cienfuegos volt következő állomásunk, mely franciák által épített település.

Utcakép Cienfuegosban

Utcakép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

José Martí tér

Klasszicista stílusú székesegyház a főtéren

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Folytatom a leírást Trinidaddal, mely következő állomása volt útunknak.

Kuba – Cayo Blanco

Fakultatív kirándulás Varaderóból. Jöttek értünk a hotelbe, a nap végén pedig 17 óra felé vissza is vittek minket. Indulás a tőlünk nem messze lévő gyönyörű marinából.

Varadero marina

A hajók típusa Fountain Pajot Tahiti 80. Több mint 10 db volt a kikötőben. Kérdeztük kié, azt mondták állami. Lehetett menni olyan programra is, ahol zárt helyen lévő delfinekkel lehetett volna úszni, de nem ezt választottam. Amikor vitorlázunk a nagyvilágban nagyon örülünk ha egy csapat delfin csatlakozik picit a hajóhoz és úszik mellette, mi meg nézhetjük milyen szépek. Elvből sem gazdagítanám azt, aki egy ilyen szabad állatot bezár a turisták örömére. Így maradt a búvárkodás az egyik megállásnál, valamint a pálmafás homokos sziget és az étterem.

Cayo Blanco étterem és a sziget gyönyörű partja

Azért azt itt is megjegyzem, hogyha jobbra tekintünk már nem ilyen szép pálmafás részt találunk, az egész szigetet nem tették rendbe.

csodaszép

Hmmm… finom rákok

Többféle ételből választhattunk, finomak voltak. Általában disznó, csirke, hal és rákfélékből válogathatnak a turisták.

Köretként krumpli, rizs és babos rizs szinte midnenhol van. És persze hozzá gyümölcsök papaja, banán, narancs stb. Sok helyen mindenféle édes aprósütiket is adnak.

Ital az a trópusi gyümölcsök levei, sör, bor és koktélok amik inkább rum alapúak. Mojito, Daikiri, Cuba Libre stb.

A hajón is korlátlan italfogasztás volt a turistáknak. Ki is használták rögtön a helyiek, egy motorcsónak amint kiértünk a kikötőbejáratból utánunk jött, és egy tálca dobozos sört át is dobtak a katamaránról. 24 van egy tálcában, 2 CUC darabja ha eladják, tehát 48 CUC az 2 havi fizetése egy embernek, ami úgy átrepült a kommunista Kuba vagyonából magánkézbe… Ez is Kuba…

Összességében megérte a program a 69 CUC-os árát. Aki szeret hajózni, hajón klasz zenére táncolni, napozni az ne hagyja ki.

 

Folytatom Cienfuegos és Trinidaddal hamarosan.

(360 fokos panorámafelvételeket is töltök fel hamarosan, amint a programozók megfejtik hogy lehet, pici türelmet kérek.)

 

Kenya, Diani Beach, Mombassa, Nairobi, Dubai, vagyis a hazaút – 8. nap

A faragott ajándékok hada…

A tengerpartra lesétálva a szálláshelyünkről a helyiek hada várt minket. Felejtsük el a nyugalmas sétát. Mi vagyunk azok, akik temérdek pénzért meg tudtuk venni azt a szálláshelyet, ami naponta többe kerül, mint az ott dolgozók havi bére. Tehát azt látják benünk, hogy mi mindent megvennénk. Amikor az egyiktől megszabadulunk, hoy tényleg nem akarunk semmit vásárolni, jön a következő, majd az azt következő. Egyszerűen nem hagynak békén. Vagy a szálláshelyen maradunk, vagy szerintem egy testőrt kellene bérelni, aki elhessegeti őket. Bevallom ez nagyon nem tetszett. Nem hogy nem akarják felfognia hogy semilyen fa elefánt oroszlán zsiráf stb. szobor nem kell, sem kendő sem tál sem semmi, még meg is fognak és úgy akartak vontatni az árusító helyek felé.

Azt hiszem Thaiföldön is lehet midnent venni, de ott a mosolygós kedves emberek tudják hol a határa a zaklatásnak… Ha romantikus sétát szeretnénk az óceánparton, oda menjünk!

A várva várt fehér homokos vízpart. Jobbra kókusztejet iszok

A háttérben lévő hajóval (jobbra fent) minimális pénzért lehetett kihajózni a szemben lévő korallzátonyra.

A majmok mindenütt jelen voltak a parkban. Nagyok-kicsik mind mind azt lesték, hol juthatnak be a szobákba, vagy hogy lophatnak az asztalunkról valami ételt.

 

 

 

 

 

 

Ha kedvünk támadt, még tevegelhettünk is az óceánparton.

 

 

 

 

 

És búcsút kellett venni a földi paradicsomtól… 12 órakor jöttek értünk a mikrobuszok, és vittek minket Mombassába a reptérre. Mombassából Nairobiba repültünk, némi kaland itt is volt. A repülő egyik műszaki berendeése hibát jeltett, vissza kellett szállnunk Mombassába. Kb 2-3 órás késéssel a javítás után indultunk ismét útnak Nairobi felé.

A felhők felett a repülőből láthattuk a Kilimandzsáró csúcsát

Kockáztatva az esti programunkat, ugyanis a Carnivore étteremben foglaltunk asztalt. Ez a világon egyedülálló étteremben vadállatokat ehettünk frissen sütve…

Carnivore étterem

A menü végeláthatatlan. Szerintem nem sokan tudják végigenni. A hatalmas tűzhelyen készülnek a nyársakon a különböző húsok. A pincérek hozzák őket, mondják épp mi van náluk, és ha kérünk akkor vágnak a nyárson lévő húsból. Az asztal közepén forgatható részen vannak mindenféle szószok, amiket a húsokhoz választhatunk.

Épp végig tudtuk kóstolni az ételeket, a desszertre már nem maradt időnk. Szerintem nem is volt baj.

Rohanás a reptérre, majd Dubajban átszállás Budapest felé. Onnan mikrobusszal haza. 27 óra telt el a Diani Beachről indulás óta. Bevallom ennyire még utazástól nem fáradtam el. Azt hiszem megérte, köszönöm Tamás barátom, örökre felejthetetlen élmány volt…

Kenya, Diani Beach – 6-7. nap

Vajon mi lehet egy ilyen hatalmas termeszvárban?

Reggel 8-kor inulás a tengerpart felé. Fényképező ottmaradt az egyik kollégámnak, vissza kellett fordulnunk. Szerencsére meglett, visszaadták. Hátrahagyva a nemzeti Parkokat a tengerpart felé vettük az irányt, hogy kipihenjük az út fáradalmait.

Útközben sok állatot és számos termeszvárat láttunk. Szóltam sofőrünknek, hogy álljon már meg az egyik közelében, hogy megnézhessük és fotózkodhassunk vele. Próbálkoztam pár messzebbivel, de mindig az volt a válasz hogy nem biztonságos itt olyan messze menni, mert a vadállatok gyorsabbak mint én higyjem el. De szerencsére sikerült egy közelebbit is találni, ami mellett elkészülhettek a képek. A fala nagyon kemény, nem is gondoltam volna. Az időjárás pedig látszik hogy rombolja, de még így is nagyon szépen megmaradtak.

Mombassa felé haladtunk, sok helyen építették még az utat. Lassan tudtunk menni, többször le is tereltek az útról minket. Komppal jutottunk át a Diani Beach felé. Útközben mondta a sofőrünk, hogy ha lehet húzzuk be az ablakokat, hogy ne lássák hogy fehérek ülnek a mikrobuszba. A közbiztonság hagy némi kívánnivalót maga után…

Mombassa látképe

Úton Mombassa felé

Mombassa

Mindjárt kompozunk

A kompon ücsörgélő embereket meghívta sofőrünk egy-egy üdítőre. Ez vajon vám volt, vagy a nyugalmunkat váltotta meg előre? Sosem fogjuk megtudni. Mindenesetre ki nem szállhattunk a mikrobuszból…

Már nem kellett sokáig délnek haladnunk, hogy a Diani Beachre érjünk. Vezetőnk azt mondta, ez a legszebb partszakasza Afrikának. Biztos elfogult picit, de nem tévedett, tényleg megérte ennyit utazni miatta. Mombassától északabbra lévő részen sajnos még mindig előfordulnak az emberrablások váltságdíjért… ÉS ott dolgoznak a kalózok is, amikről sajnos a hírekben is hallhatunk. A fegyveres őrök segítettek a hajókon, akkor csökkent a számuk a támadásoknak.

És végre megérkeztünk a vízpartra, kezdődhet a pihenés. A bejáratot sok őr vigyázta, és dupla sorompón lehetett bejutni. A szálláshelyen is sok őr vigyázott ránk. Ott már nem a helyi lakosoktól, hanem a majmoktól kellett megvédeni minket. Mindent ellopnak. Nekem egy pizzám bánta. Két majom egyszerre olyan megfontolt támadást hajtott végre, hogy csak az egyiket tudtam hátítani. Az őr rögtön ottermett, majd valamilyen zöld magagl és csúzlival juttatta a majom tudtára, hogy ez nem helyes. A szobákat sem lehet nyitvahagyni, pillanatok alatt a cukrokat a kávéhoz teához széttépik és szétszórják.

Babobab Hotel a Diani Beachen, és a szobánk

Az egyik medence és a bár

Ennyire fáradtam el…

A szállás önmagáért beszél, azt hiszem pár hetet kellett volna itt eltölteni, nem pár napot…

Az ételek hibátlanok, mindenki megtalálhatta a számítását. A vacsorához angol etikett szerint csak hosszú nadrágban mehettek be a férfiak, és a nők is alkalomhoz illő ruhában. Erről nagol tájékoztatást már odaérkezésünkkor a recepción kaptunk.

Egyik este pedig még az Allegriát is megtekinthettük a helyiek előadásában. Fantasztikus volt. A Cirque De Soleil előadásáért pl. Las Vegasba kell utaznunk…

 

Kenya, Tsavo Nemzeti Park – 5. nap

Sarova Hotel éttermének a terasza

Reggel csodaszép helyen a Sarova Hotelben ébredtünk. Egy hibát követtünk csak el, amikor megláttam a fél méteres nyílást a hálón az ágyunk körül, akkor elgondolkodtam rajta, vajon a maláriás szúnyog mennyi idő alatt hat… Szerencsére nem lett baj. Az étterem terasza rögtön az egyik itató mellett volt. Este az elefántok ennyire közel jöttek hozzánk inni. Hihetetlen, hogy a kávézástól 1-2 méterre láthatók ezek a hatalmas állatok. Azt hiszem ha valaki erre jár, akkor itt érdemes pár napot eltölteni.

Mint a mesében… ennél különlegesebb szálláshelyen még nem aludtam.

A recepción volt még egy érdekesség. Egy krétával írható táblán kitették, hogy utoljárra milyen állatokat a park mely részén láttak. Az oroszlántól a zsiráfig, a bivajtól a zebráig látható hogy mi merre látható. És persze a dátum, hogy mikor frisítették a táblát. Így ha valaki valamely vadat még nem látta az egyik szafari során és nem tudta lefényképezni, megnézheti a recepción hogy merre induljon hogy láthassa.

A parkot végig úthálózat szeli keresztül-kasul. Egy része aszfaltozott, de nagyrésze homokos-kavicsos. A parkban több helyen találkozhatunk őrökkel, akik szólnak ha gyorsan megyünk, és vigyáznak arra is hogy ne térjünk le az útról, ne zargassuk az állatokat.

Tsavo East bejáratánál a Nemzeti Park térképénél állok

A reggeli egy közeli csúcson volt, páratlan kilátással. Pezsgővel fogadtak minket és finom reggelivel.

Reggeli a természetben

Útközben következő helyszínünk felé…

Az elefántok annyira megszokták már az autók közelségét, hogy békésen elsétálnak a mikrobuszok között…

Kenya Amboseli és Tsavo East Nemzeti Park – 4. nap

Reggel a kis házunkból a következő kilátás várt ránk. Kell ennél szebb? Pedig még fokoztuk, bár nem gondoltam volna hogy lehet… A teraszunk felé nézve ott a Kilimandzsáró csúcsa…

Ambosseli Nemzeti Rezervátum melletti szálláshelyünk

Csapatunk

Tamással és Jozival napfelkeltekor

 

Reggel korán keltünk, hogy láthassuk milyen, amikor kel fel a nap és szép rózsaszínbe borul pár percre a táj.

A kilátótól – balra – nagy távolságra láthattunk el. A köztelben volt egy kis tó, ahova már egy-egy állat jött inni.

Persze a szálláshelyünk körbe volt kerítve, védve az itt lakó embereket.

 

Reggeli után indultunk tovább a Tsavo Nemzeti Park felé. Útközben ismét szívás, de legalább van mire emlékezni. Vagy dehogyis, Takival ha bármerre utazunk, ott bizony a technika valami módon megadja magát. Terepjáró, mikrobusz, repülő… bármi el tud romlani, de ez már a fakultativ program része, csak sajnos kötelezően választott 😀 Nem baj Taki, megyek veled bármikor bárhova barátom 🙂

 

Ezen a környéken a “bádogváros” ,ellett meg sem álltam volna…

Némi légszűrő vagy homokfogó probléma volt. A kocsi egyre lassabban ment, majd a végén már szinte gyalogos tempóban. Rögtön jöttek a helyiek, amikor látták hogy megálltunk. Van aki csak nézelődik, van aki kér ezt azt. Van aki csak beszélgetni jön. Előkerült két srác, és mondták ha adunk pénzt nekik, akkor kitisztítják a szűrőt. Sok válaszátsunk nem volt. Megkapták a pénzt amit kértek, és a szűrővel eltűntek a deszkákból, bádogból eszkábált házak között. Fél órá után már nyugtalanok voltunk, hogy se pénz se szűrő… de egyszer csak előkerültek. Hozták a kitisztítottat, és hoztak egy originál csomagoltat is. Hogy ezt megint hogy csinálták? Afrikában a Szaharában játunk így, hogy este 11-kor a Mitsubishi terepjárónkra hoztak egy pont ugyanolyan új gumit a defektes helyett, mint a többi ami rajta volt az autón. Úgy látszik ez megy 🙂

14:30-ra értünk a szálláshelyünk bejáratához. Itt ebédeltünk, majd a medecébe lemostuk magunkról az út porát. A szó szórós értelemben. A legtöbb helyen meleg vizes kendővel várják az utazókat, hogy meg tudják törölni az arcukat a portól. Sajnos nem mindenhol van még aszfaltozott út. Sok helyen építik, látszik a haladás, de nagyon sokat kell poros úton is menni. És itt volt életem legkülönlegesebb szálláshelye. Egyszerűen mesés. A távolban egyszer csak megpillantottuk a cölöpökön állú kétszintes házakat.

 

Az állatok a mellette lévő itatóhoz jöttek inni, és még az őrük ennivalót is készítettek ki az elefántoknak. Az étteremben/bárban ülve pár méterről figyelhettük, hogy sorban jönnek csoportokban az állatok. Amikor pedig az elefánt csorda megérkezett, jött egy oroszláncsapat is. A kis elefántot próbálták elkapni, de a nagyok olyan határozottsággal és elszántséggal indultak meg az oroszlánok felé, és agyaraikkal intettek feléjük, hogy kétség nem maradt hogy nem a kiselefánt lesz a mostani vacsora…

 

Mire ideértünk ismét rengeteg féle állattal találkoztunk. Ott a fák tövében ismét oroszlánok tanyáztak.

 

Este pedig 21 órakor ismét szafarira indultunk. Nagyon izgalmas volt, ahogy a keresőlámpával pásztázhattam a tájat, figyelve ahogy egy állat szeme megcsillan. Még egy baglyot is sikerült látnunk. Antilopok voltak, és kísérőnk mutatott secretary madarat, meg snake huntert – valami kígyóvadász lehet. A parkban van 40 oroszlán, 5 gepárd, hiénák, antilop, bivaly, elefánt, rengeteg féle madár.

 

 

Éjjel fáradtan értünk a szálláshelyünkre. Most sem alhatunk sokat, de megérte. Aki nem szereti a bogarakat, annak ezt nem javaslom. Hatalmas fekete, tenyér méretű kerek bogarak röpködtek mindenfelé. És még az ágyunk is hálóval volt védett, vagy lett volna ha nem sikerül egy majd fél méteres nyílást hagyni a szúnyogoknak. Mondanom sem kell, hogy az 5-6 féle védőoltás, amit előtte adattunk be az malária elleni védelmet nem adott. Azon gondolkodtam, vajon a csípések után mikor jelentkeznek az első tünetek. De megúsztuk szerencsére mindannyian.

 

« Older Entries