Marokkó – Merzouga–Zagora – 4. nap
Ébredés a paradicsomban? Este azt sem tudtuk hova kerültünk, csak bementünk az első szállásra.
Utazásunk egyik fénypontjához értünk. Quadoztunk a homokdűnéken! Ezt ki ne hagyjátok. És megláttam életem első oázisát is.
Na megkaptuk a terepet rendesen Megjelentek a homokdűnék is. Ezt a távot nekem kellett végignavigálni. Nem egyszerű, volt hogy Tomi segített. Ő sem akart a sivatagban élni a továbbiakban 🙂
Kritikus rész is volt ma. „Bad Düne”-nek hívják. Ez egy olyan szakasz ami egy a hegyekből érkező keményen megáradó vízmosásban kialakult „futó homok”, olyan, ami elnyeli azt ami belemegy. Ha vizes az alja semmiképp nem szabad belemenni, garantáltan elnyel.
A táj csodaszép. Sok helyen van a semmi közepén szállás. Íme:
Néha előkerül egy-egy teherautó, vagy egy motoros. Leinthető, és némi egyezkedés kérdése, és lehet menni a motorjával és fozózkodni. Mindenki közvetlen és kedves. Jó lenne tudni franciául… Jó lenne beszélgetni az itt élő emberekkel.
És megmászható a sziklás domb is. Míg a többiek ásták ki a kocsijukat a homokból, Laci megmutatta mire is képes a terepjáró. Szuper volt fentről körbenézni. A kocsink pedig ennél porosabb bent már nem lehet. Ó istenem, soha senki nem tudja már kitakarítani… Ennél több port pedig nem is nyelhetünk… Pedig ma elől mentünk. Homokban 4 kerék hajtás, és nem szabad megállni, ez fontos!
Azt hiszem a lenti kép önmagáért beszél…
És először értünk be időre, amit terveztünk! A szállás csodaszép volt ismét. Este mindenki kapott 1-1 üveg hideg Heineken sört a hotel bárjában. Mindent lehet kapni…
Ketten Lacival kértünk ki 8 sört, és rögtön megkérdezték németek vagyunk e. Itt picit elgondolkodhatunk. Ahogy kint viselkedünk, azt gondolják rólunk, hogy otthon is mindig azt tesszük. Felelősek vagyunk azért, mit gondolnak a magyarokról a nagyvilágban. És nyilván ettől is függ, eljönnének e ők is hozzánk, és költenék e ők is nálunk a pénzüket? Bevallom, kedvességben és segítőkészségben mi sehol sem vagyunk hozzájuk képest!
Megidéztem nektek a sivatag szellemét.
Azt kívántam tőle, legyen mindenkinek olyan élete,
amilyet szeretne.
Az esti szállássunkra hulla fáradtan értünk oda ismét. A hotel egyik terméből zene hallatszott ki. Megnéztük. Selytelmes fények között egy színpadon egy boxokkal teli bár volt. Pár zenész és egy énekes szórakoztatta a kevés közönséget. A zene bevallom nem az én izlésemet tükrözte, pár perc után inkább elmentünk vacsorázni.
Az étel sültcsirke. Végre! Sültkrumplival. Kétrünk hozzá hagymás paradicsomsalátát is. Erre hoztak egy nagy tál midnenféle zöldséget. Bevallom eddig tartott a türelmem a francia tudásu angolul nembeszélő emberekkel. Ok hogy nem tud angolul, de mondja meg hog ynem érti. Vagy küldjön ki egy angolul beszélő másik pincért. Fogtam a tálat, bementem a konyhába, és az első embertől megkérdeztem, hogy ez paradicsomsaláta? Azt mondta nem. Így a kezébe nyomtam a tálat, és kimentem a konyhából. Az ételt megettük, nagyon finom volt. Amikor végeztünk, és készültünk indulni, meghozták a paradicsom salátát… Ez is Afrika…
