Drezda és Meissen – 3. nap
Megint borult a terv. Hajózni szerettünk volna az Elbán de az alacsony vízállás miatt nem jár a gőzhajó, amit nemrég üzembe állítottak. Szerettünk volna még maradni, és 1 napot gondoltam ráfoglalok még a hotelbe, de így inkább továbbállunk.
Előtte viszont, mivel nagyon jól haladtunk a betervezett látnivalókkal úgy döntöttünk, elvonatozunk Meissenbe. És persze infot szerzünk, mikor megy Lipcsébe a vonat kedden. A recepción a foglalást is megcsináltam Lipcsébe gyorsan, nem messze a vasútállomástól. Nem akarok bőründöket cipelni hosszasan ismét – az izomláz még megvan…
Szerencsénk volt, mert az állomáson megvettük a következő vonatra a jegyet, ami kb. 20 perc mulva már zakatolt is velünk Meissen felé. Az út 38 perc. Az állomástól pedig az óvárosi rész talán még 10 perc gyalog.
Először a Porcelán Manufaktúrát választottuk. A központtól talán még 10 perc volt gyalog. Elég jól ki van táblázva, merre kell menni. A belépő 14 euro volt, de ez tartalmazta a várba is a belépőt.
Egy csoporttal tartva megmutatták a porcelánkészítés fázisait és bizonyos műveleteket a formázással, tisztítással és festéssel kapcsolatban. Öt különböző szobában, más-más emberektől láthattuk hogy dolgoznak. Elég érdekes volt. Kaptam angol fülhallgatót is. Előtte a gyárról és a kezdeti időkről láthattunk egy filmet is. Jól összerakták az előadásokat, időben nem éreztem hosszúnak. A lényeg, hogy a filmből már az elején kiderült, hogy Európában ez volt az első porcelángyár. Előtte Kínából szállították hajókon a különböző porcelántárgyakat, ami igen költséges volt. Itt 1710-ben kezdték meg a gyártást. A receptre pedig a várban vigyáztak. Amikor végeztünk a bemutatókkal, akkor természetesen a shopon keresztül lehetett a kijárathoz menni, hátha vesz valamit az ember.
Az árakat nézve, nem a magyar átlagember pénztárcájához mérték a dolgokat.
És bevallom, a Zsolnay-t ha ismeri valaki, abból szerintem sokkal szebb darabokat is könnyedén tudunk választani, megfizethetőbb áron…
A múzeum még megért 1 órát. Gyönyörű darabokat láthattunk. A kiállítóterek és a vitrinek is nagyon profi munkát tükröznek. Megérte.
A várba is felmentünk. Bevallom utólag, lentről is elég szép… Rengeteget kellett megint gyalogolni, és a várakat ugye mindig a hegytetőre építik. Többször megfogadtam, hogy horgásztavakat fogok inkább látogatni…
Szóval ha már legyalogoltuk a lábunkat, akkor a vár sztem kihagyható. Se festmények, sem bútorok nincsenek benne. Pár tárgy, és a porcelánkészítéssel kapcsolatos dolgokat láttuk ott három emeleten.
Mellette a Dóm már sokkal érdekesebb. Oda külön jegy kellett (4 euro/fő).
Gyalog vissza a vonatra, ami kb. fél óránként járt vissza Drezdába. Na itt kezdődött a kaland. Beatrix annyira elfáradt, hogy elaludt kb. 1 perc alatt. Ezzel nem is lett volna gond, ha nem teszem ezt én sem. Mondjam hogy a végállomás nem Drezda…? Nos, Beatrix felébredt. És látta a vonatok a kijelzőn, hogy Drezda állomás következik mindjárt. Felébresztett, hogy 2 perc múlva megérkezünk, és leszállás. Nos mentem én, majd amikor leszálltunk és körülnéztünk, akkor lett gyanús a dolog. A vonat persze elment… Semmi nem volt ismerős 😀 Mondtam nem baj, itt még nem jártunk, nézzük meg hol vagyunk. iPad elő, térkép indít, és várom hogy a GPS hova teszi a kék pöttyöt, ami a helyzetünket mutatja, es kiderul hol vagyunk.
Nagy baj nem volt, Drezda stimmelt, csak ugye ott nem egy állomás van…
Némi Beatrix nyugtatgatás után, mondtam nem gond, étterem itt is van, keresünk gyorsan egyet. Ugyanis majd fél 5 volt, és még nem ebédeltünk.
Ebéd hibátlan, kiszolgálás ok. Nagyon kedves volt a pincér. A falakon Szentpéterváros festmények voltak. És a belső kialakítás is régies stílusú volt. Szép emlékeket hozott fel bennem, mindent láttam 2 éve élőben is szerencsére.
Majd séta vissza felé a hotelünk felé.
Útközben Japán kastély és kertnézés – ez is kihagyható, a kastélyt vagy nem használják, vagy nem tudják hogy kell ablakokat pucolni. A kertet meg hagyjuk, sztem nekem is sikerülne egy sövényvágóval ilyet tenni a sövénnyel. A fák meg nőnek maguktól. Jelenleg konyvtarkent mukodik.
Ja és nem is mondtam, megint esett. Nem kicsit, rendesebben. És még azóta is esik – most este 11-kor írom ezeket a sorokat. (Reggel 9 van es m)
Útközben viszont teljesült egy régi álmom. Már vagy három éve nézegetem a Geox cipőket. Szépek voltak, de annyira nem fogott meg egyik sem eddig. Ezeknél vannak lyukak a talpon, melyeken keresztül szellőzik a cipő. Szóval volt útközben egy Geox szaküzlet. És a legújabb modellel tértünk haza. Mivel Beatrix már első nap kapott egy ruhát, így én következtem.
Lejártuk a lábunk, ez a plusz séta már nem kellett, bevallom. Holnap pici pihi, pakolás és 16.19-kor irány Lipcse. Kb. 2 óra lesz az út. Jóéjt, kidőltem…
Üdvözlettel:
Merényi Tamás
utazásspecialista
info@merenyitamas.hu
skype:merko73
