Drezda 2. nap
Először azt hittem, elfeküdtem a nyakam. Mindkét felé alig mozog a fejem. Aztan beugrott. Megadta magat tegnap a bőrönd kereke, és vittem. A csukjám és a felső hátrész elképesztően izomlázas lett… Jajj.
A hotelben a Nutella korlatlanul fogyasztható. Már olajozzak otthon Beatrixnek a futópadot… 🙂
Biztos ami biztos, rögtön a Zwingerrel kezdtük. A hoteltől gyalog kb. 10 percre volt a bejárata. A parkhoz nem kell még belépő, meg az épületet is meg tudjuk nézni kívülről. A kiállítások közül a Matematika és Fizika, és a porcelán kiállítást mindenképp érdemes megnézni. 1-1 órát szánhatunk rájuk. Ha a főbejáraton megyünk be, rögtön balra lesz az első látnivalónak. Rengeteg csillagászati eszköz, földmérő eszköz, földgömb és óra található itt. Itt megnézhetjük az időmérés kialakulását is. Annakidején nagyon fontos volt az idő. Nemcsak azért, mert az imádságokat ehhez igazították, hanem a hajózásnál és a tengeri helymeghatározásnál elengedhetetlen volt. Ezzel tudták, melyik szélességi körön vannak. Annakidején ezért volt sok sok óra egy hajón, és nézték mennyit távolodtak e a 0 foktól, Greenwichtől. Ez alapján rajzolták a kezdeti térképeket.
Persze van itt szextáns is, ami a csillagászati navigáció eszköze.
Bemehetünk továbbá ha szeretjük a festményeket az épület középső részén található harmadik kiállításra is. Ezt bevallom kihagytuk, a nagyvilágban már annyi képtárban voltam, hogy most erre nem vágytam, bevallom.
Utána, mivel megint szakadt az eső, rögtön szemben egy elegáns kávézóban töltöttünk pár órát. A szomszéd asztalnál lévő pár közül a férfi egyszercsak megszólalt magyarul. Előtte a nagy társasággal persze németül beszéltek. Kiderült hogy a szülei magyarok, csak ő nagyon pici korában elkerült Németországba. Nagyon szépen beszélt, bár nem sok szót tudott. Milyen kár, hogy a hazánkból elszármazott szülők nem tanítják meg a gyermeküket magyarul. Semmi kötődés nem lesz már Magyarország felé így, még turistának sem biztos hogy eljönnek majd az ő gyerekeik… Pedig hosszútávon nézve 1 millió elköltözött és külföldön élő magyarban van potenciál, ha mint majd turista nézzünk rájuk kicsit hosszabb távon…
Utána tanulva a tegnapi bealvásból, hazasétáltunk, és 2 órát aludtunk. Mert tegnap volt a Dresden Stadtfest zárónapja. Tehát este buli és tüzijáték. Bevallom, annyira nem vagyok oda a tüzijátékért, de ilyet még nem láttam élőben. Ott volt a szeren
Persze árusokból nincs hiány, szerintem több száz bódéból árultak a koktéltól a virsliig a csecsebecséig mindent. Vagy 10 szinpadon szólt különféle zene. És igényes volt, de tényleg. Bevallom néha a magyar zenét hallgatom a rádióban, és amikor valami “hirtelen felfedezett sztárt” is belaraknak, nem ritkán sajnos, akkor nyomkodom el. És tényleg nem az a baj hogy sokan csak ennyit tudnak, hanem hogy a zenei szerkesztő a rádióba beteszi. Ezt egyszer Bocskor Gäbor is kifejtette már, amikor szämonkeretek rajta miért külföldi zenét játszik. Szóval itt nem silány zene volt, hanem tényeleg élvezhető. Másik észrevételem, hogy nem voltak durván részeg emberek, legalábbis nem láttam. Pedig a város és a környék kint volt az utcákon.
És sört ittak mindenfelé. A tűzijáték pedig 10 percen át tartott az Elbaparton. Volt egy kis romantika szerelmemmel…
Összességében nézve, a háború után rettentő komolyan újjáépítették a várost. Hatalmas lett a Prager strassetól át az Elbán és még utána az Albert platzig nyúló Haupt strasse a bizonyíték rá. Mindenhol gyönyörű új épületek. Széles, hatalmas fákkal teli, tényleg élhető sétálóutca. Nincsenek bent autok sem. És minimum 1 óra kell hogy végigérjünk rajta – és akkor még nem térhetünk be egy üzletbe sem. Ez az itteni Champs Elysees, az biztos!
Nos fél 1 lett. Így nem írok többet. Egy biztos, tudom ajánlani minden városlátogatónak, nem fog csalódni. Gyönyörű az óvárosi rész, tényleg páratlan. Aki pipálta már Párizst, Prágát, Szentpétervárt és Barcelonát, azoknak kifejezetten ajánlom. Nem fognak csalódni.
Üdvözlettel:
Merényi Tamás
utazásspecialista
info@merenyitamas.hu
skype:merko73
