Ezt az utat már 2023-ban elkezdtem tervezni. Már akkor majdnem meg is valósult, de az időbe nem fért bele. Amikor ráértünk volna, abban az időablakban pont nem úgy mentek a járatok, hogy érdemes legyen elutazni. Harmadikától tizenegyedikéig voltunk bégül idén, de bevallom még egy 10 nap kellett volna. Így a tervezés arról szólt, hogy mit rakjak bele ebbe a hétbe, és mi maradjon ki. A tengerpartot úgy döntöttük kihagyjuk, voltunk már sokon. A Kaukázust és a természeti szépségeket céloztuk be. Itt is több nemzeti park található, és mivel az úthálózat bizonyos területeken még kialakítás alatt van – és nem igazán lehet gyorsan haladni – a Tusheti Nemzeti Parkot is kihagytam a tervből. Itt a világ 10 legveszélyesebb útszakasza itt található, ami minden időjárás esetén 4×4-es terepjárókkal sem járható. Nyilván a főváros Tbiliszi nem maradhatott ki, Svaneti régió a kőtornyokkal szintén egyedülálló, Gori, Kakheti borvidék és persze az egyik legszebb látványosság a David Gareja kolostor a Kaukázus 5000 m magas hegyével a háttérben. Lakóinak túlnyomó többsége ortodox keresztény.
Akkor nézzük is, mi fért bele az útba:
Kutaiszibe repülünk Budapestről közvetlen járattal, Wizzairrel. 3 órát késett az indulás, így nem sokat tudtunk aludni. Jut eszembe, szinte minden úton van valami szívás. A múltkorinál a szaudiak lekésették velünk a járatunkat, és új repjegyeket kellett vennünk hogy hazaérjünk. Ez a több mint három hetes út végén volt, itt pedig már a legelején megtörtént a szívás. Hiába a 33 éves utazási tapasztalatom, mindig van új szituáció. Az út kicsivel volt több mint 2 óra. Az időeltolódás pedig +2 óra. Fizetőeszközük a lari, de eurót is elfogadnak. Bankkártya pedig szinte mindenhol működik, vannak leolvasóik.
Először a reptértől picit északra mentünk a szállásra, és aludtunk pár órát. Utána a Fekete-tenger felé haladtunk, majd fel északra, Mestiába. Útközben fürödtünk az Tekhuri folyóban és egy melegvizű forrást is megnéztünk. Útközben árusok sorával találkozhatunk. Méztől a gyümölcsökig, a kenyérig sokféle terméket beszerezhetünk.
Estére értünk szállásunkra, Mestiába. Útközben a Nagy-Kaukázus csúcsait már láthattuk. Nagyon kell figyelni, sok tehén sétál az utakon, és sok a kóborkutya is. Figyelni kell ha eni adunk nekik, hogy nehogy megharapjanak. Nem direkt, de sok az éhes…
2. nap – Svaneti régió
Indulás a Kaukázushoz. Itt már lecseréltük a mikrobuszunkat 4×4 meghajítású terepjáróra. Szükség is volt rá, itt már több helyen útépítés, sziklaomlás és földes út volt.
Ushguli, Európa legmagasabban fekvő lakott települése. 2200 m magasan álltunk meg. Az utat épp építették. Számtalan étterem várja a turistákat a kis eldugott faluban. Kiváló célpont a hátizsákos turistáknak is. Csak legyen szusz a hegyeket-dombokat megmászni…
Mindenféle finomság vehető az út menti vendéglőkben is, legtöbb helyen szállást is kaphatunk. Barátságosak és vendégszeretők. Az idősebbek sajnos az angollal hadilábon állnak, bevallom én pedig az orosszal, pedig 8 éven át próbálták megtanítani. Apropó, marketingje az összes orosz tanárnak egyes akikkel én találkoztam, vagy inkább EGYES!!! Egyszer sem emlékszem rá hogy elmondták volna, miért is jó megtanulni egy nyelvet. Holott a 8 év azért sok mindenre elég lett volna…
Az alábbi képeken látható a világon egyedülálló, erre a régióra jellemző kőtornyok egyike. A XII. században építették őket, lavinatörő és lakóház volt. Az alsó szinten éltek az állítok, ott raktak tüzet, majd az első szint a nőké és a gyerekeké volt, feljebb a férfiak és idősebbek laktak. A melléképületeket csak később építették hozzá. Egy-egy család birtokában vannak ezek a kőtornyok és az őket körülölelő házak.
Egy híres hegymászónak a múzeumát látogattuk meg. Látható milyen pontosan feltérképezte a Kaukázus ezen részeit.
Hazafelé Mestia felé ismét tehenek hadát kellett kerülgetni.
3. nap
Mestiából visszatértünk Kutaiszibe. Útközben megnéztük az Enguri víztározót és erőművet, aminek ipari termében egy művészeti kiállítás is volt. Érdekes kombináció.
Egy rafting is belefért, nagyon meleg volt végig az út során. Tekhuri folyó es Gochas kanyon kihagyhatatlan, aki szereti a kicsit extrém sportot. Ez egy enyhe fokozatú volt, nem kell megijedni miatta. A vezetők ahogy néztem egy romániai bővízi raftingon, vagy a Szocsa bizonyos részein elhasaltak volna.
Az Enguri vízierőművet még az oroszok építették. Építése 1978-ban fejeződött be. Fő duzzasztógátja a világ legnagyobb íves völgyzáró gátja. A folyó vízgyűjtő területe 4060 km². A folyó fontos szerepet játszik Grúzia és Abházia villamosenergia ellátásában. És akkor itt álljunk is meg egy pillanatra. Abházia? Ilyen nincs a térképen, Grúzia része. Aki Grúzia térképét kint enélkül ábrázolja, azonnal börtönbüntetést kap. A grúzok ha odautaznak, akkor nem biztos hogy visszaengedik őket. Nagykövetségi kapcsolat nincs, nem ajánlott odamenni, nem tudnak segíteni.
Estére értünk vissza Kutaiszibe. Eléggé fárasztó volt, de mindenképp megérte útunk ezen szakasza. Pár év múlva már remélhetőleg több útszakasz elkészül, és gyorsabban is lehet haladni. Kétszer is volt az ország fővárosa. A második legnagyobb városa Grúziának. A mára már mindkét parton elterülő város múltja a régészeti leletek alapján i.e. 2000-ig nyúlik vissza. Az ókori Kutaia a görög mitológiából is jól ismert Kolkhisz fővárosa és az aranygyapjú legendájának egyik feltételezett színhelye. A Gelati Tudományos Akadémia 12. századi alapítása óta jelentős oktatási, tudományos központ, míg a grúz királyság, az oszmán uralkodók, az orosz érdekek közötti konfliktusok folyamatos ütközőpontja évszázadokon keresztül a város.
