Erdély és a Fogarasi-havasok, Nagyszeben, Vajdahunyad 2/2

Posted on by

Temesvárról reggel indultunk, és Gyulafehérvár felé vettük az irányt. Ha a történelmet nem olyan rég tanultam volna, biztos fejből írnám a következő sorokat, így utána olvastam bevallom.

Gyulafehérvár az Erdélyi fejedelemség gazdag, virágzó fővárosa volt. A Szent Mihály-székesegyházat a XIII. században építették román stílusban. Mellette a Babilon-épületben működik Erdély legnagyobb szabású történeti múzeuma. A csillag alakú városvédő fal nagy része ma is épen áll.

Pár órát mindenképp megér, csodaszépen fel van újítva, parkoló is van. Bár annak használata felért egy rejtvénnyel…

Következő úticélunk még Segesvár előtt Medgyes volt. Egy rövid sétát megér. Látnivalók: vár, Aranyművesek tornya, Forkesch torony, Mária tornya, Harangtorony, Schuller ház.

Segesvár volt útunk fénypontja. Nagyon szeretem a középkori kis városokat, amik betekintést engednek kicsit abba, hogy hogy élhettek akkor az emberek. Óvárosa szerepel az UNESCO világörökség listáján. A vár egykori közel húsz tornyából és bástyájából kilenc a mai napig épen áll, amelyeket 930 m hosszú várfal köt össze. Az óratorony és a 13. századi gótikus kolostortemplom és a várhegy legmagasabb pontján álló, szintén gótikus evangélikus templom, a kis utcácskák, vendéglők, népművészeti boltok teszik vonzóvá a települést. Itt született 1431 novemberében Vlad Țepeș ismertebb nevén Dracula.

Szállásunk a Szentháromság Ortodox templommal szemben, az óváros közvetlen szomszédságában a Double Tree Hilton Hotel volt. Gyalog nagyon jól meg lehetett mindent közelíteni. Jó választás. Este a vacsora és a sétánk végeztével rengeteg fiatallal találkoztunk, még egy koktél is belefért lefekvés előtt egy bárba.

Középen kilátás a hotelszobánkból.

Nos és a Diák-lépcső, mely egy fedett lépcső (178 fokból áll, eredetijét 1642-ben építették), tetején zenészekkel nagyon hangulatos. És itt jöttem rá, hogy már jártam itt. Bevallom nem emlékeztem rá. Tehát vagy öregszem, vagy nagyon sokfelé jártam már a nagyvilágban… azt hiszem mindkettő igaz lehet.

A következő nap elég mozgalmas és sokat gyaloglósra sikeredett. Próbáltam beletenni sok helyszínt. Először a legtávolabbi pontra mentünk Parajdra. Parajdon már a római korban is volt sóbányászat; a földalatti bányászat 1762-ben kezdődött, 1960-tól beindították a gyógykezelést, a bánya sós levegőjének gyógyító hatásával élve. Nagy parkoló és segítőkész emberek várnak minket a településen. Egy buszra kell jegyet venni, ami elvisz a sóbányába. Nagyon izgalmas, bevallom erről nem hallottam előtte. Mosdó és üzletek sora vár minket, amíg a buszunkra felszállhatunk.

Ezzel a busszal juthatunk be a sóbányába, azon az alagúton keresztül.

Játszótér, falmászás, labdajátékok, mindenféle unaloműző van itt ahhoz, hogy a sós levegőt ne csak belélegezzük, hanem élvezzük is a lent töltött időt.

Igazán különleges program volt, megérte. A közelben van sós vízű strand, és lepkeház is, de azokra már nem lett volna idő.

A következő állomás a közelben lévő Korond volt. A falu utcájában számtalan üzletben válogathatunk a szebbnél szebb kerámiák, szőrmék és egyéb ajándéktárgyak között. ÉS bevallom, az áruk is teljesen elérhető.

Számtalan üzlet várja a főutcán a vásárlókat. Tényleg érdemes betérni és nézelődni. Nagyon kedvesek.

Utunk Székelyudvarhellyel folytatódott. Bevallom sajnálom, hogy nem aludtunk ott egyet, de elég feszített volt még a program. Pár óra séta volt és egy ebéd. Főbb látnivalók:

Jézus-szíve kápolna, A Székely Támadt vár, Tompa László emlékház, Ferences templom és kolostor, Református kollégium, Benedek Elek Tanítóképző épülete, Református templom, Vármegyeháza (mai Városháza), Római katolikus főgimnázium épülete, Katolikus gimnázium új épülete – Tamási Áron Líceum, Görögkatolikus templom, Budvár

Városháza balra, Ferencesek temploma jobbra

Indultunk tovább a Fogarasi-havasokra, ahol a következő szálláshelyünk volt. Magassága 2 544 méter. A hegy tetején lévő alagúton átmenve még kilométereket autóztunk, mire megtaláltunk kis erdei házikónkat. Nos ha valami megérne egy hetet, az ez lett volna. Kirándulni az erdőben, fényképezni, finom ételeket enni… Az út odafelé, mesés. Motorosok autósok sok helyen megállva a pihenőknél csodálják a tájat, amit a természet készített. Libegővel is fel lehet jutni. Szálláshelyekből sincs hiány, de időben érdemes foglalni, nekem már nem volt sok választási lehetőségem, mert 1-2 nappal az érkezés előtt foglaltam. Fent mindenféle szárított húsokból és sajtokból is válogathatunk. Persze a hagyományos árusok sem hiányoznak.

Szálláshelyünkön épp vacsoráztunk, amikor jött a telefonra egy üzenet. Medveriasztás. Kérdeztük is a pincért, mi ez, kiderült, most élesítik pár napja a rendszert, és a medveveszélyre figyelmezteti az embereket az okostelefon.

Állatvilágához a wikipédiából vettem a leírást: Az állatvilág szintén a magasság változása szerint tagozódik. Alul az erdőlakó emlősállatok közül a barna medve, a szarvas, az őz, a vaddisznó, a mókus, a vadmacska, a menyét és a borz a jellemző. Feljebb a zerge az uralkodó állatfaj. A madárvilágot alul a rigófélék, a vörösbegy, a cinkefélék, a holló és az egerészölyv képviseli. Feljebb a gerinceken és a havasi legelőkön a szirti sas fordul elő nagy számban. A kígyók előfordulása ritka, közülük leginkább a keresztes vipera fordul elő 2000 m magasságig. A halak közül a pisztráng szinte minden vízfolyásban és tóban megtalálható.

Csodaszép kanyargós úthálózat. Több óra a feljutás, annyiszor kell megállni gyönyörködni a tájban 🙂

Tényleg kár, hogy csak 1 napunk volt erre. Következő állomása utunknak Nagyszeben. 2007-ben Európa Kulturális fővárosa volt. Nagyszeben történelmileg az erdélyi szászok egyik legfontosabb központja volt.

Balra a szálláshelyünk, majd a következő képen látszik egy utca végig üzletekkel, vendéglátóhelyekkel, amin végig sétálva főtérre jutunk.

Annyira sok csodaszép látnivaló van, hogy 2 napos itt tartózkodásunk alatt bevallom talán nem is járható végig. Azt hiszem ha választani kellene azok közül a helyek közül Romániában, amit láttam, itt élnék a legszívesebben Romániában. A főtere csodaszép, végig éttermek, vendéglátóhelyek, szép üzletek míg oda jutunk, látszik hogy az épületek rendbetétele fontos volt számukra. Szálláshelyként a Continental Forum Hotelt választottam, amitől a belvárosi rész csak 1 perces sétával volt elérhető, és parkoló is volt hozzá a kocsinak. Ez fontos szempont ez esetben, ha autós utat választunk. Meg a belvárosba utazással nem megy el az idő. Tudom a szállásárak magasabbak, de az időt így vesszük meg, hogy több maradjon a látnivalókra.

Látnivalók listája a wikipédia szerint:

Mindenképp megért volna még 1 napot.

Útunk hazafelé vettük, még Vajdahunyad várát útba ejtettük. Az autópályáról letérve kicsi utak vezettek oda, talán 45 perc is lehetett az út. De megérte. Erdély egyik leghíresebb turisztikai látványossága. A várat Vajk gyermeke, Hunyadi János építette ki, ő erősítette meg kaputornyokkal és védőbástyákkal. 1907-1913 között a Möller-féle restaurálás állította mai állapotába. Mátyás király ebbe a Drakula grófot.

Összességében nagyon jó kis út lett, tényleg sok érdekes látnivalóval. Nyilván egy héttel meg lehetett volna hosszabbítani, és Székelyudvarhely környéke és a még messzebbi részek is beleférjenek.

Javaslom úticélnak mindenkinek, nyilván ígénye és kedve szerint módosítva. A helyieknél kis házakban megszállás és a vendégszeretetük megismerése, kirándulások még hiányoztak ebből az útból, de látnivalókban tényleg gazdag volt és remélem jó kis ízelítőt tudtam adni Erdély és pár romániai hely nevezetességeiből.

Posted in Blog, Utazás