Rómától Capria, vagy mégsem? – 3. nap
A kikötőben már várt ránk a hajónk. Benettou First 47,7 lábas vitorlás. És a kapitányunk már régi barátom Horváth Csaba (egyetemet végzett tengerésztiszt, író és műfordító). Tőle tanultam vitorlást vezetni még Szlovéniában. Így lett tengeri vizsgám, majd megszereztem Európa belvízeire is a motoros és vitorlás képesítést is.
A hajózás valahogy úgy kezdődött, hogy az Alexandra Kiadó szerkesztőségébe betoppant úgy 2001 környékén, hogy írt egy könyvet a hajózás oktatásáról. Kiderült hogy az egy könyv kettő, és több mint 1000 oldal. Mindent meg lehetett tudni a hajózásról benlőle, a földkerülési szintig. Több mint 3 hónapos közös munka eredménye lett a Jachtnavigátor I. és II. kötet.
Közben barátság született, és rá következett első hajós utam. Ugyanis mondtam Csabának, hogy egyszer kivánics lennék rá milyen is a vitorlázás. Mondta ok, szól ha lesz hely. Majd rá jópár hónapra csörgött a telefon és Csaba szólt, van 3 hely. Olaszországból indulnánk, Elba, majd Korzika kerülés, majd Giglio, Elba és vissza Olaszország. Mivel egyik helyen sem voltam, rögtön igent mondtam.
Két vitorlással vágtunk neki az útnak. Az egyiken volt Csaba, a másikon meg mi. Mivel elég sokat kellett menni, ezért éjjel is hajóztunk. Hogy nappal minél több idő jusson a látnivalókra. Mivel a másik hajón azt hallották hogy Csabával én csináltam a könyvet, azt gondolták én is hajós vagyok. Annyit viccelődtünk, hogy mikor mondtam hogy a Dunán egy csónakot sem kötöttem még ki, nem hitték el. Beosztottak kettőnket éjjel 2 és 4 között hogy mi visszük akkor a hajót. Nem lehetett eltántorít ani őket, azt hitték hogy nem akarunk fentmaradni.
Nem volt jobb ötletem, mint hogy éjjel kettőig minél többet kérdezzek, és tudjak meg a hajóvezetésről. Azt hiszem hat kérdésig bírták. Valahol amikor le „fityegő lófaszoztam” a bumot, azt hiszem ott mehetett el minden reményük hogy mi vezetni fogjuk a hajót… Egyébként ez azóta is szállóige ebben a csapatban.
Azóta persze minden évben volt vitorlázás. Leginkább Horvátországot jártam be, de a Balaton összes kikötőjében is voltam (www.balatonikikotok.hu weboldalon azóta is nyomon követem a fejlődésüket).
Nos, bepakoltunk, este még ettünk egy pizzát a kikötő egyik éttermében, majd reggel útnak indultunk. A hajó át lett alakítva úgy, hogy alkalmas legyen óceán átkelésre is. Az árbóca 30 m lett és emiatt a tőkesúly is 2.9 m mályre került. A kiötőbejáratnál rögtön fel is akadtunk kétszer is. Meteorológia nézés… na nagy szél a Tyrrén-tengeren és vihar. Folyamatos hátszél, és a hullámok lökdösték a hajót. Csak a genuát vontuk fel a végén már.
Először Edit – aki első hajós utjára jött férjével Lacival, lett picit rosszul. Utána Beatrix a párom, majd forgott szerintem mindenki gyomra. Én akkor adtam fel, amikor láttam Beát rókázni már többedszer, és Zoli barátom rágyújtott. A cigifüst megtette a hatását. Semmi nem maradt bennem.
Mivel este már elég hideg is volt, ott vacogtunk a fedélzeten. Lemenni nem mertünk, mert zárt térben méginkább problémás a hányinger. Többeknek ez volt az első hajózása, elég szomorú voltam bevallom. Élményt szeretnék adni az embereknek, de ha lehet jót.
Azt hiszem éjfél felé kérdeztem Csabát, hogy tényleg nincs e egy kikötő félúton, mert a csapat már kész van. És akkor némi google keresés – mert persze erről a szakaszról nem volt rendes tengeri térképünk – találtunk Gaétán egy kikötőt. Elég szépen kibővítették. Nos ott éjszakáztunk, messz e még Capritól.
És innét indultunk tovább Caprira másnap.
Folytatom…
Ha érdekel téged is, hogy spórolhatsz a szállásfoglalással, vagy hogy kereshetsz te is komoly pénzt az interneten, kattints ide, és megmutatom neked is. Keress meg akár telefonon is nyugodtan.
Üdvözlettel:
Merényi Tamás
utazásspecialista
info@merenyitamas.hu
skype:merko73
+36 70/319-0340
