Tag Archive for Afrika

Kenya, Diani Beach, Mombassa, Nairobi, Dubai, vagyis a hazaút – 8. nap

A faragott ajándékok hada…

A tengerpartra lesétálva a szálláshelyünkről a helyiek hada várt minket. Felejtsük el a nyugalmas sétát. Mi vagyunk azok, akik temérdek pénzért meg tudtuk venni azt a szálláshelyet, ami naponta többe kerül, mint az ott dolgozók havi bére. Tehát azt látják benünk, hogy mi mindent megvennénk. Amikor az egyiktől megszabadulunk, hoy tényleg nem akarunk semmit vásárolni, jön a következő, majd az azt következő. Egyszerűen nem hagynak békén. Vagy a szálláshelyen maradunk, vagy szerintem egy testőrt kellene bérelni, aki elhessegeti őket. Bevallom ez nagyon nem tetszett. Nem hogy nem akarják felfognia hogy semilyen fa elefánt oroszlán zsiráf stb. szobor nem kell, sem kendő sem tál sem semmi, még meg is fognak és úgy akartak vontatni az árusító helyek felé.

Azt hiszem Thaiföldön is lehet midnent venni, de ott a mosolygós kedves emberek tudják hol a határa a zaklatásnak… Ha romantikus sétát szeretnénk az óceánparton, oda menjünk!

A várva várt fehér homokos vízpart. Jobbra kókusztejet iszok

A háttérben lévő hajóval (jobbra fent) minimális pénzért lehetett kihajózni a szemben lévő korallzátonyra.

A majmok mindenütt jelen voltak a parkban. Nagyok-kicsik mind mind azt lesték, hol juthatnak be a szobákba, vagy hogy lophatnak az asztalunkról valami ételt.

 

 

 

 

 

 

Ha kedvünk támadt, még tevegelhettünk is az óceánparton.

 

 

 

 

 

És búcsút kellett venni a földi paradicsomtól… 12 órakor jöttek értünk a mikrobuszok, és vittek minket Mombassába a reptérre. Mombassából Nairobiba repültünk, némi kaland itt is volt. A repülő egyik műszaki berendeése hibát jeltett, vissza kellett szállnunk Mombassába. Kb 2-3 órás késéssel a javítás után indultunk ismét útnak Nairobi felé.

A felhők felett a repülőből láthattuk a Kilimandzsáró csúcsát

Kockáztatva az esti programunkat, ugyanis a Carnivore étteremben foglaltunk asztalt. Ez a világon egyedülálló étteremben vadállatokat ehettünk frissen sütve…

Carnivore étterem

A menü végeláthatatlan. Szerintem nem sokan tudják végigenni. A hatalmas tűzhelyen készülnek a nyársakon a különböző húsok. A pincérek hozzák őket, mondják épp mi van náluk, és ha kérünk akkor vágnak a nyárson lévő húsból. Az asztal közepén forgatható részen vannak mindenféle szószok, amiket a húsokhoz választhatunk.

Épp végig tudtuk kóstolni az ételeket, a desszertre már nem maradt időnk. Szerintem nem is volt baj.

Rohanás a reptérre, majd Dubajban átszállás Budapest felé. Onnan mikrobusszal haza. 27 óra telt el a Diani Beachről indulás óta. Bevallom ennyire még utazástól nem fáradtam el. Azt hiszem megérte, köszönöm Tamás barátom, örökre felejthetetlen élmány volt…

Kenya Amboseli és Tsavo East Nemzeti Park – 4. nap

Reggel a kis házunkból a következő kilátás várt ránk. Kell ennél szebb? Pedig még fokoztuk, bár nem gondoltam volna hogy lehet… A teraszunk felé nézve ott a Kilimandzsáró csúcsa…

Ambosseli Nemzeti Rezervátum melletti szálláshelyünk

Csapatunk

Tamással és Jozival napfelkeltekor

 

Reggel korán keltünk, hogy láthassuk milyen, amikor kel fel a nap és szép rózsaszínbe borul pár percre a táj.

A kilátótól – balra – nagy távolságra láthattunk el. A köztelben volt egy kis tó, ahova már egy-egy állat jött inni.

Persze a szálláshelyünk körbe volt kerítve, védve az itt lakó embereket.

 

Reggeli után indultunk tovább a Tsavo Nemzeti Park felé. Útközben ismét szívás, de legalább van mire emlékezni. Vagy dehogyis, Takival ha bármerre utazunk, ott bizony a technika valami módon megadja magát. Terepjáró, mikrobusz, repülő… bármi el tud romlani, de ez már a fakultativ program része, csak sajnos kötelezően választott 😀 Nem baj Taki, megyek veled bármikor bárhova barátom 🙂

 

Ezen a környéken a „bádogváros” ,ellett meg sem álltam volna…

Némi légszűrő vagy homokfogó probléma volt. A kocsi egyre lassabban ment, majd a végén már szinte gyalogos tempóban. Rögtön jöttek a helyiek, amikor látták hogy megálltunk. Van aki csak nézelődik, van aki kér ezt azt. Van aki csak beszélgetni jön. Előkerült két srác, és mondták ha adunk pénzt nekik, akkor kitisztítják a szűrőt. Sok válaszátsunk nem volt. Megkapták a pénzt amit kértek, és a szűrővel eltűntek a deszkákból, bádogból eszkábált házak között. Fél órá után már nyugtalanok voltunk, hogy se pénz se szűrő… de egyszer csak előkerültek. Hozták a kitisztítottat, és hoztak egy originál csomagoltat is. Hogy ezt megint hogy csinálták? Afrikában a Szaharában játunk így, hogy este 11-kor a Mitsubishi terepjárónkra hoztak egy pont ugyanolyan új gumit a defektes helyett, mint a többi ami rajta volt az autón. Úgy látszik ez megy 🙂

14:30-ra értünk a szálláshelyünk bejáratához. Itt ebédeltünk, majd a medecébe lemostuk magunkról az út porát. A szó szórós értelemben. A legtöbb helyen meleg vizes kendővel várják az utazókat, hogy meg tudják törölni az arcukat a portól. Sajnos nem mindenhol van még aszfaltozott út. Sok helyen építik, látszik a haladás, de nagyon sokat kell poros úton is menni. És itt volt életem legkülönlegesebb szálláshelye. Egyszerűen mesés. A távolban egyszer csak megpillantottuk a cölöpökön állú kétszintes házakat.

 

Az állatok a mellette lévő itatóhoz jöttek inni, és még az őrük ennivalót is készítettek ki az elefántoknak. Az étteremben/bárban ülve pár méterről figyelhettük, hogy sorban jönnek csoportokban az állatok. Amikor pedig az elefánt csorda megérkezett, jött egy oroszláncsapat is. A kis elefántot próbálták elkapni, de a nagyok olyan határozottsággal és elszántséggal indultak meg az oroszlánok felé, és agyaraikkal intettek feléjük, hogy kétség nem maradt hogy nem a kiselefánt lesz a mostani vacsora…

 

Mire ideértünk ismét rengeteg féle állattal találkoztunk. Ott a fák tövében ismét oroszlánok tanyáztak.

 

Este pedig 21 órakor ismét szafarira indultunk. Nagyon izgalmas volt, ahogy a keresőlámpával pásztázhattam a tájat, figyelve ahogy egy állat szeme megcsillan. Még egy baglyot is sikerült látnunk. Antilopok voltak, és kísérőnk mutatott secretary madarat, meg snake huntert – valami kígyóvadász lehet. A parkban van 40 oroszlán, 5 gepárd, hiénák, antilop, bivaly, elefánt, rengeteg féle madár.

 

 

Éjjel fáradtan értünk a szálláshelyünkre. Most sem alhatunk sokat, de megérte. Aki nem szereti a bogarakat, annak ezt nem javaslom. Hatalmas fekete, tenyér méretű kerek bogarak röpködtek mindenfelé. És még az ágyunk is hálóval volt védett, vagy lett volna ha nem sikerül egy majd fél méteres nyílást hagyni a szúnyogoknak. Mondanom sem kell, hogy az 5-6 féle védőoltás, amit előtte adattunk be az malária elleni védelmet nem adott. Azon gondolkodtam, vajon a csípések után mikor jelentkeznek az első tünetek. De megúsztuk szerencsére mindannyian.

 

Kenya, Ambosseli Nemzeti Rezervátum és a maszájok – 3. nap

Felemelhető tetejű Toyota mikrobuszokkal közlekedtünk útunk során

Reggeli után indulás. Nairobiban sehol  nem álltunk meg, rögtön a nemzeti parkok felé vettük az irányt. A csapat két részre oszlott. Két kísérőnk már régóta visz csoportokat az országban. Nagyon jó sofőrök voltak mindvégig, nem mentek gyorsan, nem előztek felelőtlenül, és angolul elég jól el lehetet társalogni velük.

Az odavezető út mellett rengeteg árust, az út mellett rengeteg szemetet (azóta ha jól tudom már a nejlon zacskókat itt sem engedik használni, mert a szél szanaszét fújja és az utak

Vízszállító

mellett elképesztő mennyiségben csúfítja az egyébként csodaszép tájat) vízhordókat láttunk. Sajnos itt az egyik fő gond a tiszta ivóvíz…

Az ivóvízprobléma világméretű. Az ENSZ jelentése szerint 6 emberből 1-nek nem jut tiszta ivóvíz. A világ vízmennyiségének csak a 2%-a iható vagy öntözhető. Itt sok ember kocsikkal, kannákkal viszi a tiszta vizet, ez az egyik fontos napi elfoglaltságuk.

 

 

szemét az utak mellett szinte mindenhol

Útmeni árusok

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ambosseli Nemzeti Park egyik kapuja

Az Ambosseli Nemzeti Rezervátum volt első állomásunk. 1974-től kezdve védik itt az állatokat és a természetet ebben a formában. Területe 392 km2. Találhatunk itt elefántot, zebrát, zsiráfot, majmot, oroszlánt, gnút, rengeteg féle madarat (közel 400 faj él itt), orrszarvút, vízilovat és antilopot stb. Gepárd is van, de ahhoz nem volt szerencsénk. A nemzeti park területéről szinte mindenhonnan látható a Kilimandzsáró havas csúcsa, mely 5895 méters magasságával Afrika legmagasabb csúcsa.

A szállásunk is itt volt a park területén, a természetben. Kis kétszemélyes házikók terasszal, fürdővel vártak ránk. A szálláshely pedig körbe volt kerítve három féle kerítéssel, hogy a vadállatoknak ne mi legyünk a vacsorájuk… Persze a kígyók ellen sokat nem ér a szöges és ilyen-olyan kerítés, de szerencsére a black mamba és a green mamba is másfelé tekeredett amíg ott jártunk…

 

 

A park területén élnek a maszájok. Miután elfoglaltuk szálláshelyünket és ebédeltünk, rögtön egy maszáj falu felé vettük az irányt. Nem egészen 1 óra alatt el is értük a maszájok faluját. A törzs tagjai színes ruhákban várt minket, és egy táncot mutatottak be.

Maszáj törzs fogadot minket – háttérben a Kilimandzsáró csúcsa látható

üdvözöltük egymást a törzs tagjaival

 

Itt először megmutatták hogy apró ágakból egy kő és bot segítségével hogyan lehet tüzet csiholni. Majd több csoportra osztottak minket, és kaptunk egy-egy vezetőt, aki megmutatta a házakat kívül belül. Kiderült, hogy egy házat 5 maszáj nő épít fel körülbelül két hónap alatt vesszőkből és sárból. A nők feladata toábbá a főzés, élelemszerzés, valamint a gyermeknevelés.

 

A házak alacsonyak és elég sötétek. A tőlem jobbra lévő kis ajtón lehet bejutni. Először a folyosóról a gyerekeknek van egy pici szoba, ahol épp elfér a vesszőből font ágyuk. Tovább haladva van a papa és a mama szobája, amin szintén egy ágynyi helyet értek, és a kettő között van egy pici konyha, ahol a földön egy edényben készülhet az étel. Az ágyakon állatbőr volt. A házak csoportját a falun kívül körbe kb. 1-1.5 m magasan tüskés ágak védik a vadállatoktól.

A férfiak dolga a törzs megvédése a vadállatoktól, az állatok védelme és az ivővizükről gondoskodás.A fegyverük lándzsa és rövid bot bunkóval a végén. Régebben a ferfiúvá válásuk során egy lándzsával kellett megülniük egy oroszlánt. Ez a szokás ma már a faj kipusztulásának védelme érdekében elmúlóban van.

 

A maszájok után gyönyörködtünk a tájban és lestük hogy épp hol és milyen állatok bukkanak fel a bozótból. Útközben kiszállni pisilni vagy nézelődni nem ajánlatos, mivel nem tudhatjuk minek lennénk az ebédje vagy vacsorája. Az oroszlán 80 km/órás sebességgel is tud futni, szerintem ő nyerne ha éhes…

oroszlánok lapulnak a fűben

Sok sok fotóval és élménnyel lettünk gazdagabbak, utólag visszagondolva ha csak pici időnk van a nemzeti parkokra, ezt mindenképp ajánlom a fajok gazdagsága miatt…