Észak-Olaszország és Svájc – 1. nap
Ezt az utat már pár éve tevezgettem. Bevallom, az egyik legnehezebben összerakott út volt részemről. Valahogy sehogy sem sikerült jól kitalálni a települések közötti sorrendet, vagy hogy mi kerüljön bele és mi maradjon ki. Persze az én hibám, hogy sok mindent szerettem volna belerakni, de a különböző települések közötti eljutás és persze az hogy mindenképp vonatozni szerettem volna a csodaszép hegyek között (ami kilőtte az autóbérlést).
Volt olyan variáció, hogy először Milánó, majd fel a hegyekbe és ott vonatozás, de a Glacier Express reggel indul, majd 9 óra a menetideje, tehát már 1 nap kellett volna Zermattban aludni, majd utána Churban, vagy Zürich felé venni az irányt és onnan hazajönni, ahonnan persze nincs fapados járat. Persze onnan vonat is egy megoldás, de az megint elvitt volna egy napot. És ugye az idő az utazásoknál az egyik fő probléma me persze a pénz szokott lenni a másik, de mivel Európa egyik legdrágább országa Svájc, itt azt nem szabad nézni. Szóval rengetg újratervezés, utána olvasás, idegenvezetőkkel beszélgetés stb. után nekiindultunk. A résztvevőkkel is volt némi fennakadás, de végül jól alakult, egy barátommal és a barátaival mentünk.
Balról jobbra: Tamás (én), Gábor, Zsolt és Robi
A repülő Milánó-Bergamóban szállt le reggel. Idén már ez a második reggeli érkezésem külföldre, tavasszal Portóban ugyanez volt a helyzet. Bevallom jól hangzik hogy az első nap is egészben megmarad, viszont az hogy egy éjjel nem alszom, mert ugye fel is kell érni a reptérre időben… és ehhez hozzájön hogy későn fekszem, így az alvás elmaradt…
Itt miután a reptérről bejutottunk a központba, megnéztük a menetrendet, és kb. 2 óránk volt a Leccoba induló vonatig. Így egy picit mászkáltunk a városban. Megérte.
- Főbb látnivalók a teljesség igénye nélkül:
- Porta Nuova – a város hajdani határán kétoldalt álló, klasszicista stílusú vámházak.
- Santa Maria delle Grazie-templom – a 19. …
- Teatro Donizetti – a színházépület eredetileg 1785-ben épült, de 1797-ben leégett. …
- San Bartolomeo-templom – 13. …
- Santo Spirito-templom – 1309-ben épült.
Lecco
Fő látnivalók
- Madonna della Vittoria-templom – előcsarnoka, valamint Gaudenzio Ferrari iskolájából származó freskói művészi értékűek. …
- Torre del Castello – a város legérdekesebb műemléke. …
- Palazzo Belgioioso
- Palazzo Caleotto – itt nevelkedett Alessandro Manzoni.
Az út nem tartott sokáig, de nem is volt baj, eléggé megéheztünk. És most itt kellene megírnom, hogy az olasz konyha hm… bevallom minden csodafinom, és egész életemben ellennék ezekkel az ételekkel.
Azért választottam Leccot, mert így hajóval tudtuk folytatni útunkat a Comói tavon. Útközben csodaszép villák, hatalmas hegyek és zöld növényzet fogadott minket. Megértem hogy jópár tényleg gazdag világhíresség miért itt vásárolt magának ingatlant.
A comói tó kétszer akkora mint a Balaton. 146 km2 a területe. Úgyhogy mindenhol nem tudtunk volna kiszállni a hajóból, hogy az összes kis települést lássuk.
Bellagiót ejtettük útba, majd továbbhaladtunk Comó felé, hogy estére odaérjünk. Bevallom nagyon fáradt volt a csapat, én ülve aludtam egy kicsit egy asztalra borulva. Népszerű üdülőhely. Régóta híres fekvése miatt, mivel a Lariónak is nevezett, Y alakú tó három ágának találkozásánál fekszik. Klasz kis sikátorok és rengeteg üzlet és étterem található itt.
Volt egy kis kalandban is részünk, a tópart egyik vendéglőjének a teraszára ültünk ki, ahol egy hozzánk közeli nagy asztaltársaság bemutatta milyen az igazi paraszt olasz-amerikai. Elnézést ha durvának tűnik a megfogalmazás, de az alja viselkedés amit bemutattak még egy-két pincérnek is sok volt, nemcsak a többi asztalnál ülő vendégnek. Persze birkák voltaka pincérek, senki nem szólt nekik. Mi gyors fizettünk és eljöttünk. Amikor pedig elmondtam a pincérnek hogy talán kellene valamit csinálni, vigyorgott… biztos nem az övé volt a hely, mert jelentős bevételkiesést okozott a társaság nekik… persze agya nem volt hogy felfogja miért is van sok üres asztala, vagy miért is mennek el gyorsan akik leülnek.
Comó
Lásd következő cikkem…