Utazz olcsóbban!

Úton Sorrentó felé – háttérben a Vezúvval

 

Útunk nem várt fordulatot vett. Lett pár napunk, amit igyekeztünk jól kihasználni. Mivel nem tudtam előre felkészülni a környékből – egyántalán nem terveztük hogy ide jövünk – így gyorsan kellett információt szerezni. Ezért is kértünk Wi-Fi-s hotelt. Appstore áruházból töltöttem le jópár alkalmazást az okostelefonomra. Érdemes offline térképeket is letölteni, mert akkor ha nincs internet, akkor is tudunk tájékozódni.

Valamint elég sok alkalmazás van már mind iPhonra, mind Androidos telefonra, ami a látnivalókhoz oda visz, mutat róla képet és pár sort is elolvashatunk róluk. A legjobbak persze amik komplett sétákat kínálnak különböző témakörök szerint pl.:gasztronómiai, kultúrális stb.

Sorrentó látképe a tenger felől

Sorrentóba foglalt nekünk szállást a Fireflies, így onnan néztük mik a látnivalók. Egy nagy tengerjáró hajóval érkeztünk az öbölbe a Sorrentói-félszigetre. A kikötőben találtunk egy infopontot, így kézenfekvő volt ott megkérdezni hol is van a Hotel Spiecy. Bevallom, semmit nem tudtam még a hotelről sem, Melindára bíztuk, aki azt mondta, tengerre néző lesz a szobánk. Rossz már nem lehet, imádjuk a tengert. Busszal 1.70 euróért iel is vittek minket a hotelünk felé (az árnak később még lesz jelentősége).

Sorretó és háttérben a Nápolyi-öböl (balra a Vezúvval)

Mivel fent volt a hegy tetején, klasszul láthattuk hogy milyen Sorrentó a buszból. Eldöntöttük, hogy némi pakolás és zuhany után, visszamegyünk a belvárosba.

 

Szuper éttermek, fagyizók és üzletek vannak a városban. A hely híres a szandál és saru készítőiről. 90-150 euró között igazi gyönyörű lábbelik közül válogathatnak az ide látogató hölgyek.

Nevezetes még a helyí bútorkészítés, intarziás berakásokkal igazi remekműveket láthatunk. Itt már igen mélyen is a zsebbe lehet nyúlni. Viszont bárhova megoldják a szállítást a világba. Láttunk komódot, álló órát és mindenféle asztalokat is. Tényleg szépek voltak.

 

 

Lent: ajándéktárgyal és a Limoncelló, a helyi citromlikör üzlet

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Eléggé elfáradtunk az esti sétába, 11 felé értünk vissza a hotelbe. A város csak elég kis részét sikerült bejárnunk.

Másnap a hotelben délig pihentünk. Reggel igazán komoly reggeliből válogathattunk. A sütemény kedvelőktől a szalámievőkig mindenki megtalálhatta a számítását itt.

Ismét útnak eredtünk. Már tudtuk hol áll meg a busz, jött is. Próáltunk ismét jegyet venni a buszra, de a sofőr azt monta hogy trafikban lehet csak, amikor próbáltm átadni neki az 5 euróst. Mondtam ez van, jegy nincs. Mosolygott, majd intett hogy mehetünk vele. A pénzt sem vette el.

Egész estig mászkáltunk ismét. Visszafelé nem volt egyszerű megtalálni a buszmegállót. Sajnos a helyiek közül sokan nem beszélnek angolul. Többször is meg kellett kérdezni merre van.

Összepakoltunk még este, hogy másnap korán tudjunk indulni Pompei felé, majd le délre a csizma orra felé.

Ideális kiindulópont egy 1 hetes nyaraláshoz. Közelben az Amalfi-part, könnyű átjutni Caprira, ami megér 1-2 napot, Pompei sincs messze, és itt is időzhetünk napokat. Ha több időnk van, látogassunk el a faművesek múzeumába feltétlen.

Ja és majdnem elfelejtettem. Sok helyen hívnak be fagyit vagy sütit enni. Két ember is állta az ajtóban, és invitált befelé minket. Nem mentem, de amikor továbblépve megláttam egy táblán, hogy 1860 óta készítenek itt fagyit, akkor rögtön visszafordultam. Ennél jobb reklám nem is kell. A hölgy kedves volt, kis kanállal többől is adott kóstolót. Egy karamellás és egy nutallás fagyit vettünk is.

Folytatom…

 

 

Ha érdekel téged is, hogy spórolhatsz a szállásfoglalással, vagy hogy kereshetsz te is komoly pénzt az interneten, kattints ide, és megmutatom neked is. Keress meg akár telefonon is nyugodtan.

Üdvözlettel:

Merényi Tamás

utazásspecialista
info@merenyitamas.hu
skype:merko73
+36 70/319-0340

Este érkeztünk meg Capriba a yachtkikötőbe. Szerencsére volt hely. Ez nyáron szinte lehetetlen. Egy napra a kikötői díj 180 euró volt, ami igen magas a horvátországi árakhoz képest is. És még lefelé kerekítettek a hajóméret miatt… A fürdőket még felújították, nem zavarta őket, hogy már tart a turistaszezon.

Este kcsit sétáltunk az öbölben. Találtunk egy éttermet, ahol a tulaj felesége magyar volt. És ismét ettem kardhalat – az egyik kedvencem 🙂

 

A kikötő szép volt, csodás kis öböl a hegy lábánál. Ide jönnek egyébként a tengerjáró hajók is. Most még hogy nincs főszezon, így kb 10 percenként. Hol komp, hol szárnyashajó, mindig jön valami.

A hajón reggeliztünk, majd az öbölből egy siklón mentünk fel a városba. Itt mindenféle üzletek, vendéglők, fagyizók, hotelek és éttermek vannak.

 

A növényzet csodaszép. Elég nagy túrát tettünk, a végén egy nagy lépcsőmászással fejeződött be. Hogy mindig megtalálom az ilyeneket 🙁 El kell kezdenem futni, nem elég a Power Body Building. Elfogyott a szusz a hely tetejéig…

 

 

 

 

 

 

 

Anacapri a sziget nyugati részén fekszik. Legmagasabb pontja a Monte Solaro (589 m). Második legmagasabb pontja a Monte Cappello (514 m). A település központja 275 méteres magasságon fekszik. Délkeleti részén található a Carena-fok (Punta Carena) a világítótoronnyal, északi részén pedig a híres Kék-barlang (olaszul: Grotta Azzurra).

Capri: A sziget keleti részét foglalja el. Anacapritól a Monte Solaro (589 méter) és a Monte Cappello (514 méter) választja el. A település keleti részén emelkedik a Monte Tuoro (266 méter) és a Monte Tiberio (335 méter). A települést a kikötőtől (Marina Grande) a 262 méter magas Monte San Michele nyereg választja el. A településhez tartoznak a sziget délkeleti részén található Faraglioni sziklák is. (

Forrás wikipédia)

Fent látható, hogy rengeteg kis turistákat szállító hajó megy körbe a partvonal mentén. Ha itt járunk és nem hajóval jövünk, semmiképp se hagyjuk ki. Megéri, és csodaszép képeket lehet készíteni lentről.

Azt hiszem  egy hetet kiválóan el lehetne itt tölteni. És nászutas úticélnak is kiváló!

Nehéz döntést kellett hoznom!

Mivel Beatrix 2 napja már rosszul volt a hajón, így változtatnom kellett a progtamon. Most egy nagyon hosszú szakasz következett a Lipari-szigetek felé. Nem mertem tovább a hajón tartani, nem tudtam nézni ahogy szótlanul fekszik a takarók alatt és próbálja túlélni első vitorlázását…

Fogtam a mobilom, betelefonáltam a Fireflies ügyfélszolgálatára, és mondtam hogy egy különleges kérésem van, segítsenek. Beatrix mivel tengeri beteg lett, így Caprin rekedtünk, a yacht tovább ment. Kellene egy szállás reggelivel és WiFivel ha lehet, hogy infot tudjak szerezni a környék látnivalóiról. Egy Melinda nevű hölgy (EZER KÖSZÖNET NEKI) többször is felhívott szállásötleteivel. E-maileket is küldött. Mondtam sajnos elolvasni nem tudom őket, a beszélgetésünk is eléggé szakadozott volt a térerő miatt.

 

Mondtam neki, válasszon egy szállást nekünk két napra. Azt mondta ő ezt nem teheti, erre montam se internetem, se laptopom se iPadom, tehát pont jó lesz ami neki is tetszik. Mondott variációkat, és küldött is, de mivel nem tudtam megnézni,mondtam legyen az első. Erre monta, a másodiknak tengerre néző a szobája… Így mondtam rendben, megfelel.

Próbáljon valaki rosszat mondani a cégre! Tényleg kösöznöm midnenkinek aki ezt a rendszert kitalálta.

Szerintetek elrontotta? – egyébként kicsit balra a Vezúvot lehetett látni, de ezt majd a következő blogbejegyzésemben mutatom meg.

 

Kilátás a Hotel Spicy alblakából

Így egy tengerjáró hajón Sorrentó felé vettük az irányt.

Folytatom…

 

 

Ha érdekel téged is, hogy spórolhatsz a szállásfoglalással, vagy hogy kereshetsz te is komoly pénzt az interneten, kattints ide, és megmutatom neked is. Keress meg akár telefonon is nyugodtan.

Üdvözlettel:

Merényi Tamás

utazásspecialista
info@merenyitamas.hu
skype:merko73
+36 70/319-0340

 

 

 

A kikötőben már várt ránk a hajónk. Benettou First 47,7 lábas vitorlás. És a kapitányunk már régi barátom Horváth Csaba (egyetemet végzett tengerésztiszt, író és műfordító). Tőle tanultam vitorlást vezetni még Szlovéniában. Így lett tengeri vizsgám, majd megszereztem Európa belvízeire is a motoros és vitorlás képesítést is.

 

 

A hajózás valahogy úgy kezdődött, hogy az Alexandra Kiadó szerkesztőségébe betoppant úgy 2001 környékén, hogy írt egy könyvet a hajózás oktatásáról. Kiderült hogy az egy könyv kettő, és több mint 1000 oldal. Mindent meg lehetett tudni a hajózásról benlőle, a földkerülési szintig. Több mint 3 hónapos közös munka eredménye lett a Jachtnavigátor I. és II. kötet.

Közben barátság született, és rá következett első hajós utam. Ugyanis mondtam Csabának, hogy egyszer kivánics lennék rá milyen is a vitorlázás. Mondta ok, szól ha lesz hely. Majd rá jópár hónapra csörgött a telefon és Csaba szólt, van 3 hely. Olaszországból indulnánk, Elba, majd Korzika kerülés, majd Giglio, Elba és vissza Olaszország. Mivel egyik helyen sem voltam, rögtön igent mondtam.

Két vitorlással vágtunk neki az útnak. Az egyiken volt Csaba, a másikon meg mi. Mivel elég sokat kellett menni, ezért éjjel is hajóztunk. Hogy nappal minél több idő jusson a látnivalókra. Mivel a másik hajón azt hallották hogy Csabával én csináltam a könyvet, azt gondolták én is hajós vagyok. Annyit viccelődtünk, hogy mikor mondtam hogy a Dunán egy csónakot sem kötöttem még ki, nem hitték el. Beosztottak kettőnket éjjel 2 és 4 között hogy mi visszük akkor a hajót. Nem lehetett eltántorít ani őket, azt hitték hogy nem akarunk fentmaradni.

Nem volt jobb ötletem, mint hogy éjjel kettőig minél többet kérdezzek, és tudjak meg a hajóvezetésről. Azt hiszem hat kérdésig bírták. Valahol amikor le „fityegő lófaszoztam” a bumot, azt hiszem ott mehetett el minden reményük hogy mi vezetni fogjuk a hajót… Egyébként ez azóta is szállóige ebben a csapatban.

Azóta persze minden évben volt vitorlázás. Leginkább Horvátországot jártam be, de a Balaton összes kikötőjében is voltam (www.balatonikikotok.hu weboldalon azóta is nyomon követem a fejlődésüket).

 

Nos, bepakoltunk, este még ettünk egy pizzát a kikötő egyik éttermében, majd reggel útnak indultunk. A hajó át lett alakítva úgy, hogy alkalmas legyen óceán átkelésre is. Az árbóca 30 m lett és emiatt a tőkesúly is 2.9 m mályre került. A kiötőbejáratnál rögtön fel is akadtunk kétszer is. Meteorológia nézés… na nagy szél a Tyrrén-tengeren és vihar. Folyamatos hátszél, és a hullámok lökdösték a hajót. Csak a genuát vontuk fel a végén már.

Először Edit – aki első hajós utjára jött férjével Lacival, lett picit rosszul. Utána Beatrix a párom, majd forgott szerintem mindenki gyomra. Én akkor adtam fel, amikor láttam Beát rókázni már többedszer, és Zoli barátom rágyújtott. A cigifüst megtette a hatását. Semmi nem maradt bennem.

Mivel este már elég hideg is volt, ott vacogtunk a fedélzeten. Lemenni nem mertünk, mert zárt térben méginkább problémás a hányinger. Többeknek ez volt az első hajózása, elég szomorú voltam bevallom. Élményt szeretnék adni az embereknek, de ha lehet jót.

Azt hiszem éjfél felé kérdeztem Csabát, hogy tényleg nincs e egy kikötő félúton, mert a csapat már kész van. És akkor némi google keresés – mert persze erről a szakaszról nem volt rendes tengeri térképünk – találtunk Gaétán egy kikötőt. Elég szépen kibővítették. Nos ott éjszakáztunk, messz e még Capritól.

 

És innét indultunk tovább Caprira másnap.

Folytatom…

 

Ha érdekel téged is, hogy spórolhatsz a szállásfoglalással, vagy hogy kereshetsz te is komoly pénzt az interneten, kattints ide, és megmutatom neked is. Keress meg akár telefonon is nyugodtan.

Üdvözlettel:

Merényi Tamás

utazásspecialista
info@merenyitamas.hu
skype:merko73
+36 70/319-0340

 

 

 

Mivel a hajóra itt tudunk rácsatlakozni, nem lehetett kihagyni hogy ismét lássuk Rómát. Valakinek ez volt az első, van aki már volt. Nem kis feladat hárult rám, másfél nap alatt mutassam meg Rómából amit gondolok. Öt fős kis csapatunkkal első nap 17 km-t gyalogoltunk.
Ketten még nem voltak itt, hárman pedig már voltunk egyszer. Anikó is volt egy csoporttal, meg volt döbbenve hogy miket sikerült látnunk. nem tudom merre vitték őket, de azt mondta na ide egy hétre eljönne ismét…

A teljesség igénye nélkül pár fotó. Bevallom itt hónapokat kellene eltölteni, esélytelen belekóstolni pár nap, de még egy hét alatt is.

– Szent Péter-bazilika (a világ legnagyobb keresztény temploma)

– Angyalvár (Hadrianus császár síremlékének épült)

– Az Angyalhíd és angyalai

– Spanyol lépcső – mivel tatarozzák épp, inkább az előtte lévő kutat fotóztam le

– Colosseum

– Trevi-kút

 

…és a sok sok turista mindenhol

 

Mivel rengeteg jó leírás található az interneten és számos tényleg jó útikönyv is van Rómáról, nem tervezem hogy sokat írok.

Az ételek kiválóak, az emberek kedvesek, tudom sokan terezik az ideutat (Feri barátom és unokatestvérem Jenő) nekik üzenem, hogy vegyenek már egy fapados repcsijegyet és 2 órán belül ott vannak… Olcsó. Szállásnál érdemes metróútvonal mellettit választani, mert akkor nem kell sokat cipelni a csomagokat.

A város egy része alatt jór csak a metro, mivel mindenhol a leletekbe ütköznének. De a közlekedés jó. Kényelmec cipőt javalok, és mondjuk egy offline térképet egy okostelefonon vagy táblagépen. De ide azt gondolom érdemes idegenvezetőt bérelni akár csak két napra is, mert az ő tudásukkal még színesebb lehet az útunk.

Hajrá, mindenképp bakanicslistás!!!

 

Ha érdekel téged is, hogy spórolhatsz a szállásfoglalással, vagy hogy kereshetsz te is komoly pénzt az interneten, kattints ide, és megmutatom neked is. Keress meg akár telefonon is nyugodtan.

Üdvözlettel:

Merényi Tamás

utazásspecialista
info@merenyitamas.hu
skype:merko73
+36 70/319-0340

 

Egy hete hívott Csaba barátom, hogy bajban van, Malagából kellene elhozni egy hajót vagy Görögországba vagy Sibenikbe. ÉS persze ez egyedül nem kis feladat. Többen váltott vezetésel megoldható. A képen egy Benetou First 47.7-es látható.

 

Rengeteg ember vágya között szerepel, hogy egy vitorlás yachttal akár egyszer is életében utazhasson. Annakidején a kilencvenes években Monacoban attól is boldog lettem volna, ha megnézhetek egy ilyet belülről milyen.

Bárhol meg lehet vele állni az öblökben, nem kell a zsúfolt strandokon egymás mellett sűrűn feküdni. Lehet venni a halászoktól a tengeren halat és kagylót, amit megsütve a hajó feldélzetén elfogyaszthatunk egy jó bor vagy hideg sör melett. Szóval más a érzés mint a homokban fekvő napozás.

Útvonal: Malagából indulva 22-én Mallorca, Ibiza vagy Menorca érintéséval, Korzika és Szardinia között Bonifaccioban meglááva – Róma – Capri – Lipari-szigetek – Messinai-szoros – és végül Sibenik.

És akkor jön sok ember problémája, a pénz és az idő. Van 3-4 heted így hirtelen? Hát igen, nekem sem volt. Mivel április 23-án volt cégünk 5 éves születésnapja és fő rendezvénye, így azt az 1 napot választottam, nem a kirepülést Malagába. Egyébként fapadossal kb 20 000 a repjegy, ami nem sok.

ÉS jött az ötlet, hogy útközben Rómában szívesen rácsatlakozom. Annyi időm a maradék szakaszre úgy döntöttem van. Ha meg már Rómában vagyunk, akkor életem legnagyobb utazási bakiját úgy döntöttem helyrehozom, és előbb Rómában szállok meg, majd onnan kimegyek a kikötőbe és megyünk tovább.

Tudom, el kell mondanom hogy kinevethess mi volt az egyik legnagyobb baki. 2 éve Rómába jutottunk. Nem oda indultunk, de ez lett a vége. Vatikánba is bementünk. Sokfelé lehetett menni, és a végén mikor kijöttem ugrott be, hogy Michelangelo remekművét nem néztük meg… Folytassam? Ááááááááá!

A reggeli Alitalia géppel Róma, szállásfoglalás, majd 1-jén ki a kikötőbe. Bevásárlás, majd 2-án reggel tovább Caprira. Aki nem hajózott még, annak mondom, 3-4 kabinosok általában, két fürdővel, konyhával, hűtővel, hifivel, tévével…

Tehát a feladat az, hogy Róma és Sibenik közötti szakaszon ki kell találni, hogy mit érdemes megnézni. Lehetőleg olyat, amit szárazföldről nem egyszerű, mert az könnyen ismételhető egy másik úttal. Capri első megállónak jó. A kikötő rettentő drága, így ha valaki spórolni akar akkor érdemes kitenni a csapatot a partra, odébbmenni horgonyra a hajóval, majd a bocival (kis motorcsónak a vitorláson 4 fő részére amivel a partra lehet kimenni.) kimenni megnézni a szigetet.

Következő állomás Lipari-szigetek. Stromboli, az élő vulkán…

Majd a környező pici szigetek.

Át a Messinai-szoroson és le délre Taorminába.

Nos ha ketten vagyunk a hajón, és van még 8 hely, akkor tegyünk jót a barátokkal, ismerősökkel. Elvégre a Firefliessel is ezt tesszük, csak ott szállás… – másik bejegyzéseimben elolvashatod.

Szóval telefon. 20-30-40. Mindenkinek elmagyarázom aki nem volt még hajón mi mennyibe miért annyiba kerül. Mit kell hozni. Mikor indulunk, mikor érünk vissza stb.

És akkor jönnek a kifogások. Huhh, ha 1 héttel később lenne. Ohh mondom nem gond, ne Malagába, Rómába repülj. Ó két hét múlva jó lenne… Óhh az sem gond, repülj Cataniába, és 7-én gyere a kikötőbe. Túl közeli az időpont. Óhh az sem gond, ha ki tudod fizetni a hajó bérleti díját és a kikötői díjat (napi 70-15-200 euro a kikötő plusz 1 hétre a hajó… + a kapitány napi díja, ennivalója) összeszervezel egy csapatot és máris a tiétek a vitorlás és azt iktatjátok be amit szeretnétek.

Na ezt még nem nagyon vállalták be. Pedig legalább tudnák mekkora munka egy ilyen megszervezése még akkor is, ha már rengetegszer csináltuk.

Nos, kezdett a csapat gyűlni. Rómától Sibenikig is hosszú volt az idő, így kitaláltam, hogy Cataniából fapadossal 70 euroért vissza lehet repülni, és akkor rövidebb az idő. Így még pár ember tudott rá igent mondani.

Egy ismerőssel ebédeltem, mondtam neki hogy milyen útra megyünk. Azt mondta miért nem szóltam neki, eljönne nagyon. ÉS megígértette velem, hogy amint lemondja valaki azonnal szólok neki.

Közben aki megvette a repülőjegyet hív hogy elnézést, de édesapja betegsége miatt lehet mégsem jönne. Na itt már vagy 100 telefon után voltam. Ok, szólok Andrisnak hogy valóra vált kérése, jöhet. Na nagy volt a lelkesedése, de végül valószínű az időhiány és a vállalkozása miatt nem tud mégsem jönni.

Itt azért érdemes elgondolkodni, hogy a saját vállalkozásunk rabjai vagyunk vagy ha alkalmazottak vagyunk, akkor a főnökünk határozza meg nyilván mikor mehetünk el szabadságra, mikor engedi meg a munka hogy távol legyünk. Ki a tényleg szabad ember?

Na ezért nem ragaszkodom a sokszereplős utak megszervezéséhez. Ketten sokkal egyszerűbb.

De hát nem azért lettem utazásspecialista, hogy üresen menjen a hajó. Megoldottuk.

Az útról filmeket láthatsz, még akár nyomon is követheted a hajó útját.

Felhívott még valaki, hogy a tengeri vizsgájához gyűjtené a mérföldeket, és ő is úgy volt hogy Malagából jön, de csak Rómából tudna jönni velünk. Mondtam a hajó megtelt, repüljön Cataniába, ahol megint lesz hely. Na ez nem tetszett neki, a látnivalók onnantól már mások. Megértem. Viszont tudja vezetni a hajót. Ami miatt nekem sem kell végig menni.

Most én variáltam, kiszállok én is Szicílián. Mivel egy könyv készítésében részt is vettem nemrég a National Geographic-al Sziciliáról, úgy dontottem az Etna mellett csakúgy nem megyek el.

Google-ben keresés, kellene transzfer. Találtam egy helyi idegenvezetőt, aki szerzett egy mikrobuszt. Mondtam hogy Taormina és Etna legyen benne, a többit rá bíznám.

Csontváry egyik legszebb képének a helyszínét láthatom… Annakidején amikor életem talán első komoly munkáját csináltam az a Csontváry album volt. Romváry Ferenccel, Munkácsy díjas művészettörténésszel készítettük el pár hónap alatt. Az összes kép címét tudtam fejből. És most fotózhatok ott, ahol egy igazán csodás helyen festhetett Csontváry. Azt hiszem hogy működik a vonzás törvénye, amit akarunk elérjük. 3-4 éve mondogatom az embereknek akik szeretnék hogy vigxem el őket Horvátországba yachtozni, hogy nem nem, ott mindenhol voltam, Lipario -szigetek felé vagyok hajlandó vagy a Karibra csapatot összerakni. Na jó a Maldiv is nyerhet…

És összejön. Sok sok fotóval és a szokásos kisfilmekkel jelentkezem hamarosan. Hogy kedvet csináljak nektek és láthassatok Ti is mást.

Addig is szép napot, készülünk, pakolunk az útra. Sziaszok.

Tamás

 

Gondolom mindenki eltelt a sok sok finomsággal és rokonlátogatással. Ez igazi próba sok hölgynek, hogy évvégén főzőcskézzen. Ideje, hogy ők is pihenjenek. Sokan megengedhetik maguknak évvégén, hogy wellnesshotelekben töltsenek pár napot.

Én is voltam párommal és barátokkal-kollégákkal, igaz karácsony előtt két napot Bikalon a Puchner kastélyban. Visszacsöppentünk a Habsburgok korába kicsit.

Az élménybirtok részét már láttam. Nagypapámnak – amikor majdnem 90 volt már – találtam ki programként. Volt sólyomröptetés, sok régi stílusban épített ház. És mivel meleg volt, egy pofa sör, ahogy anakidején mondta.

Mindig figyelte a madarakat, és mondta melyik milyen. A gólya, fecske, galamb és verében nem jutottam sokkal tovább. Volt a kertjében egy hatalmas gesztenyefa, a faluban a legnagyobb. Egy bagoly lakott rajta, azt is mindig figyelgette és mutatta hol rejtőzik épp.

Az utazás apropója is épp ebből jött régen, sólyomröptetést és idomított madarat élőben még nem látott. Igazán ennyi kellett az úticélhoz, na és persze az, hogy nagyon ne legyen messze autóval. Rengeteg állat is van, amiket lehet etetni, simogatni. A városban felnőtt gyerekeknek is hatalmas élmény, hogy olyat látnak, amit a városban csak az állatkertben tudnak.

 

 

Most, jópár évvel később láttam, mekkora is a hely, milyen hatalmas az élménybirtokon kívüli szállásos rész. Meglepődtem. Kis térképet kaptunk amin lehetett látni mi merre van. Az udvarházban volt a szobánk. Gyönyörűen látszottak a gerendák, nagy franciaágy volt, tévé – bár ez szerintem nem odavaló, jobb lett volna nem elrontani vele a belső enteriőrt. A fürdőszoba is egyben volt a szobával, egy függönnyel lehetett elválasztani.

 

Két helyen volt wellnes rész. Egyikben a gyerekek is bemehettek, a másik a pihenni vágyóknak volt. Bevallom, ennek nagoyn örültem. A gyerekeknek az élmény ha ugrálhatnak, sikongathatnak, szivacslabdával dobálózhatnak és fröccsölhetik egymást. Nekik ez a boldogság.

Aki pihenni akar és a párjával megy, olvas a szaunázások közben vagy gondolkodik, annak ott volt a másikhely. Emiatt ez is nagy vonzereje ez a helynek. Csendes nyugalmas ha úgy szeretnénk.

Az éttereben is mind a vacsora mind a reggeli abszolút megállta a helyét ha lehet így kifejeznem magam. A pincérek udvariasak és kedvesek voltak. a Becsekolás is gyors volt, pedig tele volt mindkét parkoló.

Úgy gondolom nyáron is visszatérünk egyszer, amikor a kinti medencében is meleg a víz és lehet napozni. Meg jópár szép képet készíteni a környezetről is. És a lovagi játékokat is megnézném, ami sajnos rég elmaradt.

Vigyétek el ti is szüleiteket, nagyszüleiteket, amíg megtehetitek, örülni fognak neki és ti is ha visszaemlékeztek majd rá…

 

Ha érdekel téged is, hogy spórolhatsz a szállásfoglalással, vagy hogy kereshetsz te is komoly pénzt az interneten, kattints ide, és megmutatom neked is. Keress meg akár telefonon is nyugodtan.

Üdvözlettel:

Merényi Tamás

utazásspecialista
info@merenyitamas.hu
skype:merko73
+36 70/319-0340