Utazz olcsóbban!

Este 21 óra körül értünk Taorminába, Európa talán legszebb vasútállomására. A hajóig majd 1 órát gyalogoltunk, ami az öböl másik felén horgonyzott. Itt találkoztunk újra össze a csapatunkkal. Ők jól viselték a tengert, megálltak a Lipari-szigeteknél, Stromboli, Vulcano, iszapfürdőzés, majd a Mesinai-szoroson át jöttek le ők is Taorminába.

Az idegenvezetővel Ritával megbeszéltük még este, hogy pontosan melyik étterem elé tudunk kimenni motorcsónakka, és oda jöjjenek. Reggel 8-ra kipakoltunk minden csomagot a partra, és kezdődött utolsó napunk.

Rita 17 éve él itt német férjével. Egyetemet végzett történész, és idegenvezető. Hatalmas tudás bitrtokában van. 5 nyelven visz csoportokat. Kihangsúlyoznám, hogy ha magunk is szervezzük meg útunkat, fapadossal sokfelé eljuthatunk olcsón, szállást is találhatunk az interneten, de 1-1 alkalommal ne sajnáljuk a pénzt egy profira, aki a helyismerete révén sokkal többet tud mint mi az adott környék látnivalóiról. Ráadásul figylelmbe is veszik a csapat érdeklődési körét.

Ritával előre egyeztettem, hogy szeretnénk megnézni Taorminát, az Etnát, és úgy szeretnénk ebédelni, hogy közben az Etna látható. Ja és Csontvái híres festményének a helyszínét mindenképp látni szerettem volta. Első tényleg komoly munkáim között szerepelt Romváry Feri bácsival egy Csontváry album elkészítése. Annakidején az összes képének a címét tudtam. Nem gondoltam volna, hogy láthatom is ahol festett.

Taormina látnivalói:

– San Nicolò bazilika
– Naxos romjai
– Isola Bella természetvédelmi terület (akinek fáj a lába, ne induljon útnak a sok lépcső miatt..)
– Színház

Botanikus kert bejárata a színház mellett.

Taorminára és az Etnára nem elég 1 nap, de ezt tudtuk előre. Szicília megér minimum 1 hetes nyaralást. Azt hiszem még visszajövünk. Cataniába olcsó a repülő, és kb 2 óra alatt lent is vagyunk.

A nap második fő programja az Etna volt. Jelenleg 2000 m-ig lehet autóval vagy busszal felmenni. Onnan még további 500 m-t tehetünk meg felvonóval. Ennél feljebb már csak szervezett csoporttal és vezetővel mehetünk, mert veszélyes.

Jelenleg az egyik kürtő füstölög. Ha elkezd sárgás füstöt eregetni, akkor a lakosságot is figyelmeztetik, és indul az evakuálás. Több kitörés hatalmas pusztításokat okozott lávafolyamaival a környéken. Emiatt nem is engednek építkezni a vulkánra. Lásd lent, ahol egész házat elnyelt a láva.

Az egyik, már nem működő részére mentünk fel mi is, körbejárva a nagy és méh hideg szélben az egyik krátert. A képen látható, hogy menyasszonyt is hoznak fel ide fotózni. Szegénynek tuti nem volt melege.

A végén a repülőt majdnem lekéstük – ez valahogy megy nekem – de sikeresen hazaértünk. A csapatnak nagyon tetszett az utazás, töröm a fejem a kövezkezőn, merre induljunk útnak.

Köszönet a csapatnak, Antának, Editnek, Lacinak, Anikónak, Beatrixnek – promnak, akik velünk tartottak, Zolinak aki a felvételek egy részét készítette, Csabának, akivel már jóideje hajózom együtt. Szuper volt! És persze Ritának a fantasztikus idegenvezetésért.

Ha érdekel téged is, hogy spórolhatsz a szállásfoglalással, vagy hogy kereshetsz te is komoly pénzt az interneten, kattints ide, és megmutatom neked is. Keress meg akár telefonon is nyugodtan.

Üdvözlettel:

Merényi Tamás

utazásspecialista
info@merenyitamas.hu
skype:merko73
+36 70/319-0340

Reggeli indulás, kis buszozás Sorretóban a vasútállomás felé. A sofőrünk rafinált volt. Volt nála vonatjegy, ami az 1,70 eurós jegynél drágább, 2,20 euró. Azt adta el nekünk, 5 euróból persze elfejeltett visszaadni, és a jegyet eltépte, ezzel érvényesítete. Nyiván az autómatának nem lett volna jó… Egyik ingyen, másik jegy drágábban, ez van. Itt is vannak ügyeskedők. Viszont legalább a vasútállomásnál tett ki minket.

A vonattal szerencsénk volt, pár perc múlva jött is azután, hogy megvettük a jegyet. A kalauz szólt ránk, hogy elfelejtettük érvényesíteni. Persze kedves volt, ráfirkélt a jegyre és ezzel el is intézte a dolgot. A Circumvesuviana Nápolytól megy Pompeien át Sorrentóba. Ez magánvasút, az

Előző este a hotelben olvastam Pompeiről, ahol kiderült hogy két vasútállomásuk van. Az egyik fél órára van gyalog a nevezetességektől, a másik viszont pár percre. A Pompei Scavi – Villa Dei Misteri a jó.

Ahogy leszállunk a vonatról, rögtön irányítanak vagy irányítanának minket a hostessek balra az utazási irodák felé, hogy ott lehet jegyet venni és persze idegenvezetőt bérelni a nézelődéshez.

Ha jobbra megyünk pár száz métert, akkor pedig megtalálhatjuk a jegypénztárat a romokhoz.

Kérhetünk audio guide-ot is több nyelven, vagy csak egyszerűen körbesétálunk a megmaradt romok között.

Több helyen látszanak az állványok, a restaurálás nyomai. Pár rész el van zárva a látogatóktól, de még így is akár 1 napot is bolyonghatunk, nézelődhetünk itt.

Pompeii ókori római romváros Nápoly közelében, Campania olasz tartományban.

A Vezúv kitörése pusztította el 79-ben. Hatalmas hamu- és lapillitömeg lepte be a várost, teljesen eltemetve azt. (Forrás: Wikipédia)

Pompeii első megtalálása teljesen véletlenszerű volt. A 16. században a Sarno-folyó szabályozási munkálatai során bukkantak rá az első falmaradványokra. 1748. április 6-án kezdték meg hivatalosan az ásatásokat Rocque Joaquín de Alcubierre spanyol mérnök vezetésével, akinek nevéhez fűződik Herculaneum 1738-as felfedezése is. A rövidesen híressé vált lelőhely kiemelt szerephez jutott az újkori európai kultúra fejlődésében. Napjainkban Olaszország egyik kiemelt turisztikai célpontja, a Világörökség része.
(Forrás: Wikipédia)

Amikor az Alexandra Kiadóban dolgoztam, akkor készítettünk egy Pompei albumot. Az eltemetett város mindennapi életével és a római művészettel foglalkozik.  A kötet 416 oldalon rengeteg fotóval és leírással vezet be minket az akkori világba. Az első kutatók a puszta véletlennek köszönhetően a herculaneumi  színház romjainak latin felirataiból tudták meg Pompeji létezését. Akit bővebben érdekel a téma, érdemes elolvasnia. Sok kutató munkája van benne.

Útnak indultunk a távolabbi vasútállomáshoz, ahonnan először Salermóba mentünk. Itt a vasútállomáson kérdeztük, hogy juthatnál le Taorminába, Szicíliába.

Bevallom foglalmam sem volt, hogy a csizma orránál hol érdemes kiszállni. Kinéztem a térképen egy déli települést Villa San Giovannit. Gondoltam oda lemegyünk, keresünk egy kompot, majd onnan Messinából tovább megyünk busszal vagy ismét vonattal. Az irodában mondták, nem kell bonyolítani, van közvetlen járat kb 100 euróért két főnek. Nem tudtam hogy fúrtak e ott is alagutat, vagy hogy megy majd át a Messinai-szoroson a vonat, de mondtuk ok, így egyszerűbb.

És képzeljétek, a vonat belement egy hatalmas kompba. A legalsó szinten volt a vonat, feljeb eggyel az autók, és a felső két szinten pedig az emberek. Hihetetlen volt. Menet közben ki lehetett szállni. Felmentünk a fedélzetre, és még a kapitányi hídra is benngedtek minket, ami állítólag nem gyakori. Két-három ember elvezeti a kompot. Rengeteg kapcsoló és műszer volt ott. A kapitány pedig mosolygott. Kedves gesztus volt tőlük nagyon.

Este 21 óra körül értünk Taorminába, a vasútállomásra. Kiderült, ezt tartják a világ legszebb vasútállomásának. Több filmben is szerepelt.

Innét majd 1 órás séta volt a moló, ahol várt minket a kis motorcsónak, ami elvitt minket a horgonyzó yachthoz. Útközben számtalan étterem, bár, fagyizó és üzlet előtt sétáltunk el.

A kép bal oldalán lévő fényeknél volt a hajó. Zoli bartátom mondta, hogy villog nekünk a lámpájával, és úgy odatalálunk a kikötött hajóhoz. Na ez elég viccesre sikerült, a parton lévő lila fények volt a támpont, ahol összetalálkoztunk. És úgy mentünk a motorcsónakhoz velük együtt.

Megint ringatózva aludtunk a hajón.

Folytatom…

Ha érdekel téged is, hogy spórolhatsz a szállásfoglalással, vagy hogy kereshetsz te is komoly pénzt az interneten, kattints ide, és megmutatom neked is. Keress meg akár telefonon is nyugodtan.

Üdvözlettel:

Merényi Tamás

utazásspecialista
info@merenyitamas.hu
skype:merko73
+36 70/319-0340

Úton Sorrentó felé – háttérben a Vezúvval

Útunk nem várt fordulatot vett. Lett pár napunk, amit igyekeztünk jól kihasználni. Mivel nem tudtam előre felkészülni a környékből – egyántalán nem terveztük hogy ide jövünk – így gyorsan kellett információt szerezni. Ezért is kértünk Wi-Fi-s hotelt. Appstore áruházból töltöttem le jópár alkalmazást az okostelefonomra. Érdemes offline térképeket is letölteni, mert akkor ha nincs internet, akkor is tudunk tájékozódni.

Valamint elég sok alkalmazás van már mind iPhonra, mind Androidos telefonra, ami a látnivalókhoz oda visz, mutat róla képet és pár sort is elolvashatunk róluk. A legjobbak persze amik komplett sétákat kínálnak különböző témakörök szerint pl.:gasztronómiai, kultúrális stb.

Sorrentó látképe a tenger felől

Sorrentóba foglalt nekünk szállást a Fireflies, így onnan néztük mik a látnivalók. Egy nagy tengerjáró hajóval érkeztünk az öbölbe a Sorrentói-félszigetre. A kikötőben találtunk egy infopontot, így kézenfekvő volt ott megkérdezni hol is van a Hotel Spiecy. Bevallom, semmit nem tudtam még a hotelről sem, Melindára bíztuk, aki azt mondta, tengerre néző lesz a szobánk. Rossz már nem lehet, imádjuk a tengert. Busszal 1.70 euróért iel is vittek minket a hotelünk felé (az árnak később még lesz jelentősége).

Sorretó és háttérben a Nápolyi-öböl (balra a Vezúvval)

Mivel fent volt a hegy tetején, klasszul láthattuk hogy milyen Sorrentó a buszból. Eldöntöttük, hogy némi pakolás és zuhany után, visszamegyünk a belvárosba.

Szuper éttermek, fagyizók és üzletek vannak a városban. A hely híres a szandál és saru készítőiről. 90-150 euró között igazi gyönyörű lábbelik közül válogathatnak az ide látogató hölgyek.

Nevezetes még a helyí bútorkészítés, intarziás berakásokkal igazi remekműveket láthatunk. Itt már igen mélyen is a zsebbe lehet nyúlni. Viszont bárhova megoldják a szállítást a világba. Láttunk komódot, álló órát és mindenféle asztalokat is. Tényleg szépek voltak.

Lent: ajándéktárgyal és a Limoncelló, a helyi citromlikör üzlet

Eléggé elfáradtunk az esti sétába, 11 felé értünk vissza a hotelbe. A város csak elég kis részét sikerült bejárnunk.

Másnap a hotelben délig pihentünk. Reggel igazán komoly reggeliből válogathattunk. A sütemény kedvelőktől a szalámievőkig mindenki megtalálhatta a számítását itt.

Ismét útnak eredtünk. Már tudtuk hol áll meg a busz, jött is. Próáltunk ismét jegyet venni a buszra, de a sofőr azt monta hogy trafikban lehet csak, amikor próbáltm átadni neki az 5 euróst. Mondtam ez van, jegy nincs. Mosolygott, majd intett hogy mehetünk vele. A pénzt sem vette el.

Egész estig mászkáltunk ismét. Visszafelé nem volt egyszerű megtalálni a buszmegállót. Sajnos a helyiek közül sokan nem beszélnek angolul. Többször is meg kellett kérdezni merre van.

Összepakoltunk még este, hogy másnap korán tudjunk indulni Pompei felé, majd le délre a csizma orra felé.

Ideális kiindulópont egy 1 hetes nyaraláshoz. Közelben az Amalfi-part, könnyű átjutni Caprira, ami megér 1-2 napot, Pompei sincs messze, és itt is időzhetünk napokat. Ha több időnk van, látogassunk el a faművesek múzeumába feltétlen.

Ja és majdnem elfelejtettem. Sok helyen hívnak be fagyit vagy sütit enni. Két ember is állta az ajtóban, és invitált befelé minket. Nem mentem, de amikor továbblépve megláttam egy táblán, hogy 1860 óta készítenek itt fagyit, akkor rögtön visszafordultam. Ennél jobb reklám nem is kell. A hölgy kedves volt, kis kanállal többől is adott kóstolót. Egy karamellás és egy nutallás fagyit vettünk is.

Folytatom…

Ha érdekel téged is, hogy spórolhatsz a szállásfoglalással, vagy hogy kereshetsz te is komoly pénzt az interneten, kattints ide, és megmutatom neked is. Keress meg akár telefonon is nyugodtan.

Üdvözlettel:

Merényi Tamás

utazásspecialista
info@merenyitamas.hu
skype:merko73
+36 70/319-0340

Este érkeztünk meg Capriba a yachtkikötőbe. Szerencsére volt hely. Ez nyáron szinte lehetetlen. Egy napra a kikötői díj 180 euró volt, ami igen magas a horvátországi árakhoz képest is. És még lefelé kerekítettek a hajóméret miatt… A fürdőket még felújították, nem zavarta őket, hogy már tart a turistaszezon.

Este kcsit sétáltunk az öbölben. Találtunk egy éttermet, ahol a tulaj felesége magyar volt. És ismét ettem kardhalat – az egyik kedvencem 🙂

A kikötő szép volt, csodás kis öböl a hegy lábánál. Ide jönnek egyébként a tengerjáró hajók is. Most még hogy nincs főszezon, így kb 10 percenként. Hol komp, hol szárnyashajó, mindig jön valami.

A hajón reggeliztünk, majd az öbölből egy siklón mentünk fel a városba. Itt mindenféle üzletek, vendéglők, fagyizók, hotelek és éttermek vannak.

A növényzet csodaszép. Elég nagy túrát tettünk, a végén egy nagy lépcsőmászással fejeződött be. Hogy mindig megtalálom az ilyeneket 🙁 El kell kezdenem futni, nem elég a Power Body Building. Elfogyott a szusz a hely tetejéig…

Anacapri a sziget nyugati részén fekszik. Legmagasabb pontja a Monte Solaro (589 m). Második legmagasabb pontja a Monte Cappello (514 m). A település központja 275 méteres magasságon fekszik. Délkeleti részén található a Carena-fok (Punta Carena) a világítótoronnyal, északi részén pedig a híres Kék-barlang (olaszul: Grotta Azzurra).

Capri: A sziget keleti részét foglalja el. Anacapritól a Monte Solaro (589 méter) és a Monte Cappello (514 méter) választja el. A település keleti részén emelkedik a Monte Tuoro (266 méter) és a Monte Tiberio (335 méter). A települést a kikötőtől (Marina Grande) a 262 méter magas Monte San Michele nyereg választja el. A településhez tartoznak a sziget délkeleti részén található Faraglioni sziklák is. (

Forrás wikipédia)

Fent látható, hogy rengeteg kis turistákat szállító hajó megy körbe a partvonal mentén. Ha itt járunk és nem hajóval jövünk, semmiképp se hagyjuk ki. Megéri, és csodaszép képeket lehet készíteni lentről.

Azt hiszem  egy hetet kiválóan el lehetne itt tölteni. És nászutas úticélnak is kiváló!

Nehéz döntést kellett hoznom!

Mivel Beatrix 2 napja már rosszul volt a hajón, így változtatnom kellett a progtamon. Most egy nagyon hosszú szakasz következett a Lipari-szigetek felé. Nem mertem tovább a hajón tartani, nem tudtam nézni ahogy szótlanul fekszik a takarók alatt és próbálja túlélni első vitorlázását…

Fogtam a mobilom, betelefonáltam a Fireflies ügyfélszolgálatára, és mondtam hogy egy különleges kérésem van, segítsenek. Beatrix mivel tengeri beteg lett, így Caprin rekedtünk, a yacht tovább ment. Kellene egy szállás reggelivel és WiFivel ha lehet, hogy infot tudjak szerezni a környék látnivalóiról. Egy Melinda nevű hölgy (EZER KÖSZÖNET NEKI) többször is felhívott szállásötleteivel. E-maileket is küldött. Mondtam sajnos elolvasni nem tudom őket, a beszélgetésünk is eléggé szakadozott volt a térerő miatt.

Mondtam neki, válasszon egy szállást nekünk két napra. Azt mondta ő ezt nem teheti, erre montam se internetem, se laptopom se iPadom, tehát pont jó lesz ami neki is tetszik. Mondott variációkat, és küldött is, de mivel nem tudtam megnézni,mondtam legyen az első. Erre monta, a másodiknak tengerre néző a szobája… Így mondtam rendben, megfelel.

Próbáljon valaki rosszat mondani a cégre! Tényleg kösöznöm midnenkinek aki ezt a rendszert kitalálta.

Szerintetek elrontotta? – egyébként kicsit balra a Vezúvot lehetett látni, de ezt majd a következő blogbejegyzésemben mutatom meg.

Kilátás a Hotel Spicy alblakából

Így egy tengerjáró hajón Sorrentó felé vettük az irányt.

Folytatom…

Ha érdekel téged is, hogy spórolhatsz a szállásfoglalással, vagy hogy kereshetsz te is komoly pénzt az interneten, kattints ide, és megmutatom neked is. Keress meg akár telefonon is nyugodtan.

Üdvözlettel:

Merényi Tamás

utazásspecialista
info@merenyitamas.hu
skype:merko73
+36 70/319-0340

A kikötőben már várt ránk a hajónk. Benettou First 47,7 lábas vitorlás. És a kapitányunk már régi barátom Horváth Csaba (egyetemet végzett tengerésztiszt, író és műfordító). Tőle tanultam vitorlást vezetni még Szlovéniában. Így lett tengeri vizsgám, majd megszereztem Európa belvízeire is a motoros és vitorlás képesítést is.

A hajózás valahogy úgy kezdődött, hogy az Alexandra Kiadó szerkesztőségébe betoppant úgy 2001 környékén, hogy írt egy könyvet a hajózás oktatásáról. Kiderült hogy az egy könyv kettő, és több mint 1000 oldal. Mindent meg lehetett tudni a hajózásról benlőle, a földkerülési szintig. Több mint 3 hónapos közös munka eredménye lett a Jachtnavigátor I. és II. kötet.

Közben barátság született, és rá következett első hajós utam. Ugyanis mondtam Csabának, hogy egyszer kivánics lennék rá milyen is a vitorlázás. Mondta ok, szól ha lesz hely. Majd rá jópár hónapra csörgött a telefon és Csaba szólt, van 3 hely. Olaszországból indulnánk, Elba, majd Korzika kerülés, majd Giglio, Elba és vissza Olaszország. Mivel egyik helyen sem voltam, rögtön igent mondtam.

Két vitorlással vágtunk neki az útnak. Az egyiken volt Csaba, a másikon meg mi. Mivel elég sokat kellett menni, ezért éjjel is hajóztunk. Hogy nappal minél több idő jusson a látnivalókra. Mivel a másik hajón azt hallották hogy Csabával én csináltam a könyvet, azt gondolták én is hajós vagyok. Annyit viccelődtünk, hogy mikor mondtam hogy a Dunán egy csónakot sem kötöttem még ki, nem hitték el. Beosztottak kettőnket éjjel 2 és 4 között hogy mi visszük akkor a hajót. Nem lehetett eltántorít ani őket, azt hitték hogy nem akarunk fentmaradni.

Nem volt jobb ötletem, mint hogy éjjel kettőig minél többet kérdezzek, és tudjak meg a hajóvezetésről. Azt hiszem hat kérdésig bírták. Valahol amikor le „fityegő lófaszoztam” a bumot, azt hiszem ott mehetett el minden reményük hogy mi vezetni fogjuk a hajót… Egyébként ez azóta is szállóige ebben a csapatban.

Azóta persze minden évben volt vitorlázás. Leginkább Horvátországot jártam be, de a Balaton összes kikötőjében is voltam (www.balatonikikotok.hu weboldalon azóta is nyomon követem a fejlődésüket).

Nos, bepakoltunk, este még ettünk egy pizzát a kikötő egyik éttermében, majd reggel útnak indultunk. A hajó át lett alakítva úgy, hogy alkalmas legyen óceán átkelésre is. Az árbóca 30 m lett és emiatt a tőkesúly is 2.9 m mályre került. A kiötőbejáratnál rögtön fel is akadtunk kétszer is. Meteorológia nézés… na nagy szél a Tyrrén-tengeren és vihar. Folyamatos hátszél, és a hullámok lökdösték a hajót. Csak a genuát vontuk fel a végén már.

Először Edit – aki első hajós utjára jött férjével Lacival, lett picit rosszul. Utána Beatrix a párom, majd forgott szerintem mindenki gyomra. Én akkor adtam fel, amikor láttam Beát rókázni már többedszer, és Zoli barátom rágyújtott. A cigifüst megtette a hatását. Semmi nem maradt bennem.

Mivel este már elég hideg is volt, ott vacogtunk a fedélzeten. Lemenni nem mertünk, mert zárt térben méginkább problémás a hányinger. Többeknek ez volt az első hajózása, elég szomorú voltam bevallom. Élményt szeretnék adni az embereknek, de ha lehet jót.

Azt hiszem éjfél felé kérdeztem Csabát, hogy tényleg nincs e egy kikötő félúton, mert a csapat már kész van. És akkor némi google keresés – mert persze erről a szakaszról nem volt rendes tengeri térképünk – találtunk Gaétán egy kikötőt. Elég szépen kibővítették. Nos ott éjszakáztunk, messz e még Capritól.

És innét indultunk tovább Caprira másnap.

Folytatom…

Ha érdekel téged is, hogy spórolhatsz a szállásfoglalással, vagy hogy kereshetsz te is komoly pénzt az interneten, kattints ide, és megmutatom neked is. Keress meg akár telefonon is nyugodtan.

Üdvözlettel:

Merényi Tamás

utazásspecialista
info@merenyitamas.hu
skype:merko73
+36 70/319-0340

Mivel a hajóra itt tudunk rácsatlakozni, nem lehetett kihagyni hogy ismét lássuk Rómát. Valakinek ez volt az első, van aki már volt. Nem kis feladat hárult rám, másfél nap alatt mutassam meg Rómából amit gondolok. Öt fős kis csapatunkkal első nap 17 km-t gyalogoltunk.
Ketten még nem voltak itt, hárman pedig már voltunk egyszer. Anikó is volt egy csoporttal, meg volt döbbenve hogy miket sikerült látnunk. nem tudom merre vitték őket, de azt mondta na ide egy hétre eljönne ismét…

A teljesség igénye nélkül pár fotó. Bevallom itt hónapokat kellene eltölteni, esélytelen belekóstolni pár nap, de még egy hét alatt is.

– Szent Péter-bazilika (a világ legnagyobb keresztény temploma)

– Angyalvár (Hadrianus császár síremlékének épült)

– Az Angyalhíd és angyalai

– Spanyol lépcső – mivel tatarozzák épp, inkább az előtte lévő kutat fotóztam le

– Colosseum

– Trevi-kút

…és a sok sok turista mindenhol

Mivel rengeteg jó leírás található az interneten és számos tényleg jó útikönyv is van Rómáról, nem tervezem hogy sokat írok.

Az ételek kiválóak, az emberek kedvesek, tudom sokan terezik az ideutat (Feri barátom és unokatestvérem Jenő) nekik üzenem, hogy vegyenek már egy fapados repcsijegyet és 2 órán belül ott vannak… Olcsó. Szállásnál érdemes metróútvonal mellettit választani, mert akkor nem kell sokat cipelni a csomagokat.

A város egy része alatt jór csak a metro, mivel mindenhol a leletekbe ütköznének. De a közlekedés jó. Kényelmec cipőt javalok, és mondjuk egy offline térképet egy okostelefonon vagy táblagépen. De ide azt gondolom érdemes idegenvezetőt bérelni akár csak két napra is, mert az ő tudásukkal még színesebb lehet az útunk.

Hajrá, mindenképp bakanicslistás!!!

Ha érdekel téged is, hogy spórolhatsz a szállásfoglalással, vagy hogy kereshetsz te is komoly pénzt az interneten, kattints ide, és megmutatom neked is. Keress meg akár telefonon is nyugodtan.

Üdvözlettel:

Merényi Tamás

utazásspecialista
info@merenyitamas.hu
skype:merko73
+36 70/319-0340