Archive for Utazás

Kuba – Cayo Blanco

Fakultatív kirándulás Varaderóból. Jöttek értünk a hotelbe, a nap végén pedig 17 óra felé vissza is vittek minket. Indulás a tőlünk nem messze lévő gyönyörű marinából.

Varadero marina

A hajók típusa Fountain Pajot Tahiti 80. Több mint 10 db volt a kikötőben. Kérdeztük kié, azt mondták állami. Lehetett menni olyan programra is, ahol zárt helyen lévő delfinekkel lehetett volna úszni, de nem ezt választottam. Amikor vitorlázunk a nagyvilágban nagyon örülünk ha egy csapat delfin csatlakozik picit a hajóhoz és úszik mellette, mi meg nézhetjük milyen szépek. Elvből sem gazdagítanám azt, aki egy ilyen szabad állatot bezár a turisták örömére. Így maradt a búvárkodás az egyik megállásnál, valamint a pálmafás homokos sziget és az étterem.

Cayo Blanco étterem és a sziget gyönyörű partja

Azért azt itt is megjegyzem, hogyha jobbra tekintünk már nem ilyen szép pálmafás részt találunk, az egész szigetet nem tették rendbe.

csodaszép

Hmmm… finom rákok

Többféle ételből választhattunk, finomak voltak. Általában disznó, csirke, hal és rákfélékből válogathatnak a turisták.

Köretként krumpli, rizs és babos rizs szinte midnenhol van. És persze hozzá gyümölcsök papaja, banán, narancs stb. Sok helyen mindenféle édes aprósütiket is adnak.

Ital az a trópusi gyümölcsök levei, sör, bor és koktélok amik inkább rum alapúak. Mojito, Daikiri, Cuba Libre stb.

A hajón is korlátlan italfogasztás volt a turistáknak. Ki is használták rögtön a helyiek, egy motorcsónak amint kiértünk a kikötőbejáratból utánunk jött, és egy tálca dobozos sört át is dobtak a katamaránról. 24 van egy tálcában, 2 CUC darabja ha eladják, tehát 48 CUC az 2 havi fizetése egy embernek, ami úgy átrepült a kommunista Kuba vagyonából magánkézbe… Ez is Kuba…

Összességében megérte a program a 69 CUC-os árát. Aki szeret hajózni, hajón klasz zenére táncolni, napozni az ne hagyja ki.

 

Folytatom Cienfuegos és Trinidaddal hamarosan.

(360 fokos panorámafelvételeket is töltök fel hamarosan, amint a programozók megfejtik hogy lehet, pici türelmet kérek.)

 

Kuba – Varadero

Régi álom vált valóra ezzel az úttal. Jó ideje a bakancslistámon szerepelt ez az út. Először Mexikóval akartam összekötni, de úgy döntöttem végül, hogy annyi látnivaló van Kubában, hogy megér egy külön utat. Most már másképp csinálnám – de erre később visszatérek miért is.

A repjegyekkel bajlódtam sokat, nem szerettem volna 20 óra vagy afeletti idő alatt odaérni. Végül sok sok keresgélés és variálás után Varaderóba repültünk először, és Havannából jöttünk vissza. Így megspóroltunk némi időt, ami fontos szempont.

A következő dilemma az autóbérlés kontra mikrobusz sofőrrel kérdés volt. Végül utóbbit választottuk, hogy ne kelljen bajlódni a látnivalók, hotel stb. keresgélésével és közvetlenül ott élő embertől kapjunk infokat a kinti dolgokról. Öt nap alatt míg velünk volt idegenvezetőnk sokmindent megtudtunk hogy miért is más itt sokminden mint máshol a nagyvilágban.

Először is nem igazán értettem, hogy mi ez a kétféle pénzrendszer. Van e helyi pezo és a konvertibilis, CUC, amit a turisták vehetnek a reptéren vagy a valutaváltó helyeken. 1 euro 1 CUC kb így lehet számolni. A helyi és a CUC között pedig 1:24 a váltószám. De helyi pezom nem volt, nekem nem kellett. CUC-al fizettünk mindent. Eurot érdemes vinni, a dollárt rosszul váltják (-10%).

A reptéren már vártak minket, ahogy előre leszerveztem és vittek minket rögtön a hotelbe. A ROC Arenas Doradast választottuk, mivel ennek tetszett a legjobban a parkja, közvetlenül a tengerparton volt, és szép medence bárral is tartozott hozzá. Valamint nem egy hatalmas tömbbe voltak a turisták elszállásolva, hanem sok kisebb épületben elszórtan.

ROC Arenas Doradas – All Inclusive Hotel Varaderóban

Öt éjszakát töltöttünk itt, kirándultunk a szállodás részről Varadero településre, ahol a helyiek laknak.

Parkja szép gondozott, tengerpart csodás, nyugágyak klasszak. Gyerekeknek és felnőtteknek is nyújtanak táncos, zenés stb fakultatív programokat. Az ételek a svédasztalon reggelihez jók, ebéd vacsora ízvilága hagy kívánnivalót maga után. A halak, rákok jók voltak.

Varadero lakóházak

Igen, ne számítsunk arra hogy csilivili házakban laknak azok, akik a turizmusból élnek. Persze pár szép és rendezett ház van az ottani vezetőségnek, de nem az a jellemző. Inkább a vasrácsok, nem túl felújított épületek…

És itt jön a végig jelen lévő ellentét. Az a kb. 4 millió turista aki felkeresi az országot – ebből kb. 3 millió Kanadából érkezik –  azok ugye bő pénztárcával sokmindent megtehetnek itt. Mondjuk ha gazdag vagy mindenhol jó, de valljuk be teljesen nem így van. Vidám embereket szép környezetet, tisztaságot és finom ételeket szeretne a turista. Nos ezekből itt nincs meg minden finoman szólva sem. Az ételek „nem túl finomak”. Próbálok enyhén fogalmazni. A gyümölcsök távolkeleten és Afrikában szerintem sokkal ízletesebbek. A fűszerek hiánya itt érezhető. Az itteni hotelek színvolala hiába a sok csillag, nagyon messze elmarad pl. egy jobb török all inclusive hoteltől, és a kubai árak nem tükrözik hogy nem kapsz olyan kiszolgálást mint máshol.

Látszik, a turizmusból próbálják fedezni az ország valutaszükségletének minél nagyobb részét, mivel az államosítás után sok amerikai érdekeltségű ingatlan, hotel stb. került az itteni rezsim kezébe, emiatt az USA nem vásárolja meg a cukornádat, ami a fő bevételi forrásuk volt. Ergo, cukornád ittmarad, rumot csinálnak belőle, és mindenféle rumos koktél rettentő olcsó. Viszont nicns helyette sok lehetőség a szivar és rum exportja…

Egy szerencséje az országnak, hogy a kanadai turisták ide jönnek melegedni Varaderoba, viszont jellemzően innét a többség nem néz szét az országban, hanem visszarepül. Kirándulni máshova érdemesebb menni… Tudom ezzel páran nem fognak egyetérteni velem, nem is kell. Én az ár/érték/élmány arányt nézem, és szerencsére sokfelé járat, van összehasonlítási alapom.

Régi autós taxi az egyik fő megélhetési forrás

Szépen felújított régi autó. Azért a motorja már valószínű nem a régi. Drága itt is a benzin…

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És akkor el is kezdem milyen is valójában a kinti emberek egy részének hozzáállása. Nem fogok mindent leírni, és nem is általánosítok, csak párat kiemelek ami nem túl korrekt… 5 CUC-ba került induláskor 10 perces kocsikázás. Leszólítanak, messze van a piac és elvisz 5 CUC-ért. Mire odaérsz és a végén adsz egy 5-öst, értetlenkedik, nem beszél angolul és 20-at kér a 4 főre.

És akkor itt álljunk is meg kicsit. Sok emberrel beszéltem kint és kiderült: egy közgazdász 20 CUC azaz kb. 20 eurot keres havonta! És nem biztos hogy a szakmájában dolgozik, hisz ha pl. Varadero egyik hoteljében recepciós, akkor ott 39-et plusz némi borravalót kap a turistáktól, ami ugye jelentősen jövelheti a havi bevételét. (Mégvalami, az intenetet pici kaparós kártyákon kapod 1 CUC-ért meg 1 órára. Nos volt hogy fél óra alatt 1 kép feltöltése sem sikerült a rettenthetetlen sávszélesség miatt… Amikor ezeket a kártyákat megveszed, szoktak adni borravalót. De igazán mindenért jelen van a célzás. Aki a hotelben süti a rántottád reggel, kitesz egy kis tányért némi pénzzel célozva rá, hogy „adhatsz” borravalót..) Tehát, 10 perc lovaskocsizás egyenlő 1 havi közgazdász bérrel? Tudom enni kell a lovaknak stb, de hagyjuk már…

Turistalehúzás egyik eszköze. 5 CUC-ba került induláskor, a végén kiderült fejenként…

Piac sok szükségtelen lim-lommal…

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Beatles tagjai is zenéltek itt. Jelenleg is bárként működik, színpaddal és rock zenés előadásokkal.

Don Quijote és Sancho Panza szobrai mennek az olyan romos kilátó felé, ahova nem mertem felmenni.

 

Folytatása:
Fakultatív kirándulás a következő cikkben Cayo Blancora katamaránnal…

Öt csillagos Tauck River Cruise a Dunán

Mindig is kerestem az új kalandokat és utazási helyszíneket, lehetőségeket. Kiderült, hogy egyik rokonunk Márk, aki Berlinben él egy luxus folyami hajó második legnagyobb embere. Némi infomációszerzés után kiderült, hogy jár a közelembe is. Így mentem le Mohácsra, hogy megnézzem ezt a hatalmas hajót amíg az amerikai csoport akiket hozott a Fekete-tenger felől megnézi Pécset és Villányt.

Swiss Jewel Mohácson

Nos a hajó 2009-ben épült, 110 m hosszú, a hajósok kedvéért mivel ott lábban adjuk meg a hajók méretét 361 ft. Swájci zászló alatt hajózik. ENI 07001906. Kapacitása: 124.

Az úszó hotel midnen igényt kielégít. A fedélzetén napozóágyak, mini golfpálya, yacuzzi, lent étterem, bár  szolgálja a vendégek kényelmét. A hajó számos városban megáll, és szervezett pár órás programokon elviszik az utasokat városlátogatásra, borkóstolóra, vagy különleges éttermekbe, hogy megismerják a helyi ételeket, borokat.

Nézzétek meg összefoglaló kisfilmem róla:

Bővebb infot a ww.tauck.com oldalon találhattok.

www.tauck.com weboldal nyitóképe

 

 

 

 

 

 

A get my free brochure gombra kattintva régiók szerint az egész világból választhatunk hova szeretnénk menni.

11 napos út Milánótól Amsterdamig

 

Köszönet Márknak, hogy lehetővé tette a kisfilm elkészítését.

 

Ha érdekel téged is, hogy spórolhatsz a szállásfoglalással, vagy hogy kereshetsz te is komoly pénzt az online turizmusból az interneten, kattints ide, és megmutatom neked is. 

Keress meg akár telefonon is nyugodtan.

MT reptéren könyvemmel

Üdvözlettel:

Merényi Tamás

utazásspecialista
info@merenyitamas.hu
+36 70/319-0340

 

Lengyelország, Krakkó és Zakopane – Karácsonyi vásár

Fantaszitkus utazás volt. Még most sem hiszem el, hogy ennyire szép helyen jártunk. A cél az volt, hogy anyukámat és páromat elvigyem valami szép helyre. És karácsony előtt egy feldíszített, kivilágított új helyet fedezzünk fel, és legyenek hegyek. Sok tanakodás után esett a választás Zakopanéra és a Mercure Hotel Krasprowy-ra a hegyek között. És mivel volt még egy hely a kocsiban, eljött Klári is – anyu gyerekkori barátnője is velünk.

Nem messze Zakopanétől először Krakkóba mentünk. 2 nap itt, két nap ott, ez volt a terv. A belvároáról már láttam kisfilmeket a tévében és képeket az interneten. Olyan hotelt kerestem, ami közel van a belvároshoz és volt autóparkolója. Ez városlátogatásnál nálam mindig szempont.

Krakkó Lengyelország második legnagyobb városa. Számos múzeummal és színházzal rendelkezik a város. Legnevesebb a Királyi Palota. Ha csak pici időt tudunk itt tölteni, mindenképp ezt nézzük meg.

Királyi Palota bejárata

 

 

Mivel északabbra mentünk, és javában tél volt, jól fel kellett öltözni. Egy fél napot szánjunk itt a sétára, fegyvertárra és egyéb részeire a kiállításnak.

Utána a belváros és a környező kis utcák, a főtér és finom vacsora zárta a napot.

Krakkó főtere a kirakodó vásárral

 

Zakopanéba megérkeztünk szálláshelyünkre estére. Egy híres focista éttermében vacsoráztunk, majd gyönyörű hóesésben megnéztük a főutcát Krupówki utca -a kis üzleteivel. Másnap ismét séta, felmentünk a siklóval a sípálya tetejére.

Főbb látnivalók: piac, főutca, Willa Koliba, Szent Kelemen templom és a csodás faházak midnenfelé.

Mesés volt. Bevallom nem szeretem a hideget, de alig várom hogy ismét ide jöhessek. Az este fénypontja pedig egy kis lovasszános kirándulás volt vacsorával és helyi zenészekkel. Tudom a video nem adja vissza teljesen a hangulatát az útnak, de ha kisebb költségvetésű utat engedhettek csak meg magatoknak, ez akkor is belefér. Kívánom hogy sokan kedvet kapjatok hózzá és lássátok ti is.

Mikor hazafelé jöttünk, párom többször elég rosszúl lett. Utána pár nappal tudtuk meg, hogy kisfiúnk fog születni. Igazi utazó lesz, ha már a -16 fokot is kibírta a pocakban, szerintem a többi már simán megy majd neki 🙂

Királyi Palota, előtérben egy fogattal.

 


 

Ha érdekel téged is, hogy spórolhatsz a szállásfoglalással, vagy hogy kereshetsz te is komoly pénzt az online turizmusból az interneten, kattints ide, és megmutatom neked is. 

Keress meg akár telefonon is nyugodtan.

MT reptéren könyvemmel

Üdvözlettel:

Merényi Tamás

utazásspecialista
info@merenyitamas.hu
+36 70/319-0340

Kenya, Diani Beach, Mombassa, Nairobi, Dubai, vagyis a hazaút – 8. nap

A faragott ajándékok hada…

A tengerpartra lesétálva a szálláshelyünkről a helyiek hada várt minket. Felejtsük el a nyugalmas sétát. Mi vagyunk azok, akik temérdek pénzért meg tudtuk venni azt a szálláshelyet, ami naponta többe kerül, mint az ott dolgozók havi bére. Tehát azt látják benünk, hogy mi mindent megvennénk. Amikor az egyiktől megszabadulunk, hoy tényleg nem akarunk semmit vásárolni, jön a következő, majd az azt következő. Egyszerűen nem hagynak békén. Vagy a szálláshelyen maradunk, vagy szerintem egy testőrt kellene bérelni, aki elhessegeti őket. Bevallom ez nagyon nem tetszett. Nem hogy nem akarják felfognia hogy semilyen fa elefánt oroszlán zsiráf stb. szobor nem kell, sem kendő sem tál sem semmi, még meg is fognak és úgy akartak vontatni az árusító helyek felé.

Azt hiszem Thaiföldön is lehet midnent venni, de ott a mosolygós kedves emberek tudják hol a határa a zaklatásnak… Ha romantikus sétát szeretnénk az óceánparton, oda menjünk!

A várva várt fehér homokos vízpart. Jobbra kókusztejet iszok

A háttérben lévő hajóval (jobbra fent) minimális pénzért lehetett kihajózni a szemben lévő korallzátonyra.

A majmok mindenütt jelen voltak a parkban. Nagyok-kicsik mind mind azt lesték, hol juthatnak be a szobákba, vagy hogy lophatnak az asztalunkról valami ételt.

 

 

 

 

 

 

Ha kedvünk támadt, még tevegelhettünk is az óceánparton.

 

 

 

 

 

És búcsút kellett venni a földi paradicsomtól… 12 órakor jöttek értünk a mikrobuszok, és vittek minket Mombassába a reptérre. Mombassából Nairobiba repültünk, némi kaland itt is volt. A repülő egyik műszaki berendeése hibát jeltett, vissza kellett szállnunk Mombassába. Kb 2-3 órás késéssel a javítás után indultunk ismét útnak Nairobi felé.

A felhők felett a repülőből láthattuk a Kilimandzsáró csúcsát

Kockáztatva az esti programunkat, ugyanis a Carnivore étteremben foglaltunk asztalt. Ez a világon egyedülálló étteremben vadállatokat ehettünk frissen sütve…

Carnivore étterem

A menü végeláthatatlan. Szerintem nem sokan tudják végigenni. A hatalmas tűzhelyen készülnek a nyársakon a különböző húsok. A pincérek hozzák őket, mondják épp mi van náluk, és ha kérünk akkor vágnak a nyárson lévő húsból. Az asztal közepén forgatható részen vannak mindenféle szószok, amiket a húsokhoz választhatunk.

Épp végig tudtuk kóstolni az ételeket, a desszertre már nem maradt időnk. Szerintem nem is volt baj.

Rohanás a reptérre, majd Dubajban átszállás Budapest felé. Onnan mikrobusszal haza. 27 óra telt el a Diani Beachről indulás óta. Bevallom ennyire még utazástól nem fáradtam el. Azt hiszem megérte, köszönöm Tamás barátom, örökre felejthetetlen élmány volt…

Kenya, Diani Beach – 6-7. nap

Vajon mi lehet egy ilyen hatalmas termeszvárban?

Reggel 8-kor inulás a tengerpart felé. Fényképező ottmaradt az egyik kollégámnak, vissza kellett fordulnunk. Szerencsére meglett, visszaadták. Hátrahagyva a nemzeti Parkokat a tengerpart felé vettük az irányt, hogy kipihenjük az út fáradalmait.

Útközben sok állatot és számos termeszvárat láttunk. Szóltam sofőrünknek, hogy álljon már meg az egyik közelében, hogy megnézhessük és fotózkodhassunk vele. Próbálkoztam pár messzebbivel, de mindig az volt a válasz hogy nem biztonságos itt olyan messze menni, mert a vadállatok gyorsabbak mint én higyjem el. De szerencsére sikerült egy közelebbit is találni, ami mellett elkészülhettek a képek. A fala nagyon kemény, nem is gondoltam volna. Az időjárás pedig látszik hogy rombolja, de még így is nagyon szépen megmaradtak.

Mombassa felé haladtunk, sok helyen építették még az utat. Lassan tudtunk menni, többször le is tereltek az útról minket. Komppal jutottunk át a Diani Beach felé. Útközben mondta a sofőrünk, hogy ha lehet húzzuk be az ablakokat, hogy ne lássák hogy fehérek ülnek a mikrobuszba. A közbiztonság hagy némi kívánnivalót maga után…

Mombassa látképe

Úton Mombassa felé

Mombassa

Mindjárt kompozunk

A kompon ücsörgélő embereket meghívta sofőrünk egy-egy üdítőre. Ez vajon vám volt, vagy a nyugalmunkat váltotta meg előre? Sosem fogjuk megtudni. Mindenesetre ki nem szállhattunk a mikrobuszból…

Már nem kellett sokáig délnek haladnunk, hogy a Diani Beachre érjünk. Vezetőnk azt mondta, ez a legszebb partszakasza Afrikának. Biztos elfogult picit, de nem tévedett, tényleg megérte ennyit utazni miatta. Mombassától északabbra lévő részen sajnos még mindig előfordulnak az emberrablások váltságdíjért… ÉS ott dolgoznak a kalózok is, amikről sajnos a hírekben is hallhatunk. A fegyveres őrök segítettek a hajókon, akkor csökkent a számuk a támadásoknak.

És végre megérkeztünk a vízpartra, kezdődhet a pihenés. A bejáratot sok őr vigyázta, és dupla sorompón lehetett bejutni. A szálláshelyen is sok őr vigyázott ránk. Ott már nem a helyi lakosoktól, hanem a majmoktól kellett megvédeni minket. Mindent ellopnak. Nekem egy pizzám bánta. Két majom egyszerre olyan megfontolt támadást hajtott végre, hogy csak az egyiket tudtam hátítani. Az őr rögtön ottermett, majd valamilyen zöld magagl és csúzlival juttatta a majom tudtára, hogy ez nem helyes. A szobákat sem lehet nyitvahagyni, pillanatok alatt a cukrokat a kávéhoz teához széttépik és szétszórják.

Babobab Hotel a Diani Beachen, és a szobánk

Az egyik medence és a bár

Ennyire fáradtam el…

A szállás önmagáért beszél, azt hiszem pár hetet kellett volna itt eltölteni, nem pár napot…

Az ételek hibátlanok, mindenki megtalálhatta a számítását. A vacsorához angol etikett szerint csak hosszú nadrágban mehettek be a férfiak, és a nők is alkalomhoz illő ruhában. Erről nagol tájékoztatást már odaérkezésünkkor a recepción kaptunk.

Egyik este pedig még az Allegriát is megtekinthettük a helyiek előadásában. Fantasztikus volt. A Cirque De Soleil előadásáért pl. Las Vegasba kell utaznunk…

 

Kenya, Tsavo Nemzeti Park – 5. nap

Sarova Hotel éttermének a terasza

Reggel csodaszép helyen a Sarova Hotelben ébredtünk. Egy hibát követtünk csak el, amikor megláttam a fél méteres nyílást a hálón az ágyunk körül, akkor elgondolkodtam rajta, vajon a maláriás szúnyog mennyi idő alatt hat… Szerencsére nem lett baj. Az étterem terasza rögtön az egyik itató mellett volt. Este az elefántok ennyire közel jöttek hozzánk inni. Hihetetlen, hogy a kávézástól 1-2 méterre láthatók ezek a hatalmas állatok. Azt hiszem ha valaki erre jár, akkor itt érdemes pár napot eltölteni.

Mint a mesében… ennél különlegesebb szálláshelyen még nem aludtam.

A recepción volt még egy érdekesség. Egy krétával írható táblán kitették, hogy utoljárra milyen állatokat a park mely részén láttak. Az oroszlántól a zsiráfig, a bivajtól a zebráig látható hogy mi merre látható. És persze a dátum, hogy mikor frisítették a táblát. Így ha valaki valamely vadat még nem látta az egyik szafari során és nem tudta lefényképezni, megnézheti a recepción hogy merre induljon hogy láthassa.

A parkot végig úthálózat szeli keresztül-kasul. Egy része aszfaltozott, de nagyrésze homokos-kavicsos. A parkban több helyen találkozhatunk őrökkel, akik szólnak ha gyorsan megyünk, és vigyáznak arra is hogy ne térjünk le az útról, ne zargassuk az állatokat.

Tsavo East bejáratánál a Nemzeti Park térképénél állok

A reggeli egy közeli csúcson volt, páratlan kilátással. Pezsgővel fogadtak minket és finom reggelivel.

Reggeli a természetben

Útközben következő helyszínünk felé…

Az elefántok annyira megszokták már az autók közelségét, hogy békésen elsétálnak a mikrobuszok között…

Kenya Amboseli és Tsavo East Nemzeti Park – 4. nap

Reggel a kis házunkból a következő kilátás várt ránk. Kell ennél szebb? Pedig még fokoztuk, bár nem gondoltam volna hogy lehet… A teraszunk felé nézve ott a Kilimandzsáró csúcsa…

Ambosseli Nemzeti Rezervátum melletti szálláshelyünk

Csapatunk

Tamással és Jozival napfelkeltekor

 

Reggel korán keltünk, hogy láthassuk milyen, amikor kel fel a nap és szép rózsaszínbe borul pár percre a táj.

A kilátótól – balra – nagy távolságra láthattunk el. A köztelben volt egy kis tó, ahova már egy-egy állat jött inni.

Persze a szálláshelyünk körbe volt kerítve, védve az itt lakó embereket.

 

Reggeli után indultunk tovább a Tsavo Nemzeti Park felé. Útközben ismét szívás, de legalább van mire emlékezni. Vagy dehogyis, Takival ha bármerre utazunk, ott bizony a technika valami módon megadja magát. Terepjáró, mikrobusz, repülő… bármi el tud romlani, de ez már a fakultativ program része, csak sajnos kötelezően választott 😀 Nem baj Taki, megyek veled bármikor bárhova barátom 🙂

 

Ezen a környéken a „bádogváros” ,ellett meg sem álltam volna…

Némi légszűrő vagy homokfogó probléma volt. A kocsi egyre lassabban ment, majd a végén már szinte gyalogos tempóban. Rögtön jöttek a helyiek, amikor látták hogy megálltunk. Van aki csak nézelődik, van aki kér ezt azt. Van aki csak beszélgetni jön. Előkerült két srác, és mondták ha adunk pénzt nekik, akkor kitisztítják a szűrőt. Sok válaszátsunk nem volt. Megkapták a pénzt amit kértek, és a szűrővel eltűntek a deszkákból, bádogból eszkábált házak között. Fél órá után már nyugtalanok voltunk, hogy se pénz se szűrő… de egyszer csak előkerültek. Hozták a kitisztítottat, és hoztak egy originál csomagoltat is. Hogy ezt megint hogy csinálták? Afrikában a Szaharában játunk így, hogy este 11-kor a Mitsubishi terepjárónkra hoztak egy pont ugyanolyan új gumit a defektes helyett, mint a többi ami rajta volt az autón. Úgy látszik ez megy 🙂

14:30-ra értünk a szálláshelyünk bejáratához. Itt ebédeltünk, majd a medecébe lemostuk magunkról az út porát. A szó szórós értelemben. A legtöbb helyen meleg vizes kendővel várják az utazókat, hogy meg tudják törölni az arcukat a portól. Sajnos nem mindenhol van még aszfaltozott út. Sok helyen építik, látszik a haladás, de nagyon sokat kell poros úton is menni. És itt volt életem legkülönlegesebb szálláshelye. Egyszerűen mesés. A távolban egyszer csak megpillantottuk a cölöpökön állú kétszintes házakat.

 

Az állatok a mellette lévő itatóhoz jöttek inni, és még az őrük ennivalót is készítettek ki az elefántoknak. Az étteremben/bárban ülve pár méterről figyelhettük, hogy sorban jönnek csoportokban az állatok. Amikor pedig az elefánt csorda megérkezett, jött egy oroszláncsapat is. A kis elefántot próbálták elkapni, de a nagyok olyan határozottsággal és elszántséggal indultak meg az oroszlánok felé, és agyaraikkal intettek feléjük, hogy kétség nem maradt hogy nem a kiselefánt lesz a mostani vacsora…

 

Mire ideértünk ismét rengeteg féle állattal találkoztunk. Ott a fák tövében ismét oroszlánok tanyáztak.

 

Este pedig 21 órakor ismét szafarira indultunk. Nagyon izgalmas volt, ahogy a keresőlámpával pásztázhattam a tájat, figyelve ahogy egy állat szeme megcsillan. Még egy baglyot is sikerült látnunk. Antilopok voltak, és kísérőnk mutatott secretary madarat, meg snake huntert – valami kígyóvadász lehet. A parkban van 40 oroszlán, 5 gepárd, hiénák, antilop, bivaly, elefánt, rengeteg féle madár.

 

 

Éjjel fáradtan értünk a szálláshelyünkre. Most sem alhatunk sokat, de megérte. Aki nem szereti a bogarakat, annak ezt nem javaslom. Hatalmas fekete, tenyér méretű kerek bogarak röpködtek mindenfelé. És még az ágyunk is hálóval volt védett, vagy lett volna ha nem sikerül egy majd fél méteres nyílást hagyni a szúnyogoknak. Mondanom sem kell, hogy az 5-6 féle védőoltás, amit előtte adattunk be az malária elleni védelmet nem adott. Azon gondolkodtam, vajon a csípések után mikor jelentkeznek az első tünetek. De megúsztuk szerencsére mindannyian.

 

Kenya, Ambosseli Nemzeti Rezervátum és a maszájok – 3. nap

Felemelhető tetejű Toyota mikrobuszokkal közlekedtünk útunk során

Reggeli után indulás. Nairobiban sehol  nem álltunk meg, rögtön a nemzeti parkok felé vettük az irányt. A csapat két részre oszlott. Két kísérőnk már régóta visz csoportokat az országban. Nagyon jó sofőrök voltak mindvégig, nem mentek gyorsan, nem előztek felelőtlenül, és angolul elég jól el lehetet társalogni velük.

Az odavezető út mellett rengeteg árust, az út mellett rengeteg szemetet (azóta ha jól tudom már a nejlon zacskókat itt sem engedik használni, mert a szél szanaszét fújja és az utak

Vízszállító

mellett elképesztő mennyiségben csúfítja az egyébként csodaszép tájat) vízhordókat láttunk. Sajnos itt az egyik fő gond a tiszta ivóvíz…

Az ivóvízprobléma világméretű. Az ENSZ jelentése szerint 6 emberből 1-nek nem jut tiszta ivóvíz. A világ vízmennyiségének csak a 2%-a iható vagy öntözhető. Itt sok ember kocsikkal, kannákkal viszi a tiszta vizet, ez az egyik fontos napi elfoglaltságuk.

 

 

szemét az utak mellett szinte mindenhol

Útmeni árusok

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ambosseli Nemzeti Park egyik kapuja

Az Ambosseli Nemzeti Rezervátum volt első állomásunk. 1974-től kezdve védik itt az állatokat és a természetet ebben a formában. Területe 392 km2. Találhatunk itt elefántot, zebrát, zsiráfot, majmot, oroszlánt, gnút, rengeteg féle madarat (közel 400 faj él itt), orrszarvút, vízilovat és antilopot stb. Gepárd is van, de ahhoz nem volt szerencsénk. A nemzeti park területéről szinte mindenhonnan látható a Kilimandzsáró havas csúcsa, mely 5895 méters magasságával Afrika legmagasabb csúcsa.

A szállásunk is itt volt a park területén, a természetben. Kis kétszemélyes házikók terasszal, fürdővel vártak ránk. A szálláshely pedig körbe volt kerítve három féle kerítéssel, hogy a vadállatoknak ne mi legyünk a vacsorájuk… Persze a kígyók ellen sokat nem ér a szöges és ilyen-olyan kerítés, de szerencsére a black mamba és a green mamba is másfelé tekeredett amíg ott jártunk…

 

 

A park területén élnek a maszájok. Miután elfoglaltuk szálláshelyünket és ebédeltünk, rögtön egy maszáj falu felé vettük az irányt. Nem egészen 1 óra alatt el is értük a maszájok faluját. A törzs tagjai színes ruhákban várt minket, és egy táncot mutatottak be.

Maszáj törzs fogadot minket – háttérben a Kilimandzsáró csúcsa látható

üdvözöltük egymást a törzs tagjaival

 

Itt először megmutatták hogy apró ágakból egy kő és bot segítségével hogyan lehet tüzet csiholni. Majd több csoportra osztottak minket, és kaptunk egy-egy vezetőt, aki megmutatta a házakat kívül belül. Kiderült, hogy egy házat 5 maszáj nő épít fel körülbelül két hónap alatt vesszőkből és sárból. A nők feladata toábbá a főzés, élelemszerzés, valamint a gyermeknevelés.

 

A házak alacsonyak és elég sötétek. A tőlem jobbra lévő kis ajtón lehet bejutni. Először a folyosóról a gyerekeknek van egy pici szoba, ahol épp elfér a vesszőből font ágyuk. Tovább haladva van a papa és a mama szobája, amin szintén egy ágynyi helyet értek, és a kettő között van egy pici konyha, ahol a földön egy edényben készülhet az étel. Az ágyakon állatbőr volt. A házak csoportját a falun kívül körbe kb. 1-1.5 m magasan tüskés ágak védik a vadállatoktól.

A férfiak dolga a törzs megvédése a vadállatoktól, az állatok védelme és az ivővizükről gondoskodás.A fegyverük lándzsa és rövid bot bunkóval a végén. Régebben a ferfiúvá válásuk során egy lándzsával kellett megülniük egy oroszlánt. Ez a szokás ma már a faj kipusztulásának védelme érdekében elmúlóban van.

 

A maszájok után gyönyörködtünk a tájban és lestük hogy épp hol és milyen állatok bukkanak fel a bozótból. Útközben kiszállni pisilni vagy nézelődni nem ajánlatos, mivel nem tudhatjuk minek lennénk az ebédje vagy vacsorája. Az oroszlán 80 km/órás sebességgel is tud futni, szerintem ő nyerne ha éhes…

oroszlánok lapulnak a fűben

Sok sok fotóval és élménnyel lettünk gazdagabbak, utólag visszagondolva ha csak pici időnk van a nemzeti parkokra, ezt mindenképp ajánlom a fajok gazdagsága miatt…

 

Kenya – 2. nap Nairobi

16 órakor indultunk Dubaiból Nairobiba, Kenya fővárosába. 20 óra körül érkezhettünk meg a reptérre, ahol már várt minket két mikrobusz, amivel végig mentünk útunk során.

Merre is van Afrikában Kenya?

Merre is van Afrikában Kenya?

A reptérről a szállásunk felé ért az első meglepetés, láttunk szabadon 6 zebrát. Ez elég furcsa volt, mert eddig csak cirkuszban vagy állatkertben volt szerencsém találkozni velük.

Nairobiban a szállásunk a központban lévő szuper hotel volt, melybe komoly biztonsági ellenőrzésen, csomagröntgen stb. után tudtunk bejutni. A recepción már várt minket Tamás és Jozi nagy örömünkre – ők előbb érkeztek.

Az első szívás is itt történt a hotelben. Leadtuk a 10 útlevelet, majd megkaptuk a szobakulcsokat. Felmegyünk Takival a szobánkba, majd mikor kinyitjuk az ajtót, látjuk hogy vannak bent csomagok. Tehát valaki már lakik itt. Lemegyek a recepcióra, mondom mi történt, majd a kártyát átprogramozák és megyek az új szobánkhoz. Kinyitom az ajtót és megint van ott valakinek a csomagja… Lemegyek a recepcióra, mondom ha lehet nem nézném meg az összes szobájukat, elmegyünk vacsorázni, majd mire kb. 1-2 óra múlva visszajövünk, adjanak egy másik szobát, ami már tényelg üres.

vacsora a hotelben

vacsora a hotelben

A vacsora fantasztikus volt. Az étterem gyönyörű, a csapat már elég fáradt. Reggel 8-kor indulás. Éjjel gondoltuk megyünk kicsit a városban, de az őrök mondták, hogy itt bizony sehova ha jót akarunk. A turista túl könnyű célpont és ez nem az a város, ahol fehér ember mászkálhat, főleg nem este. Ezt annyira komolyan gondolták, hogy a csapat cigizős része picit próbált odébb állni a bejárattól, és az őrök rögtön szóltak, nehogy messzebbre menünk…

Nos megvolt a vacsora, majd ismét mentünk a szobakulcsunkért. A londinernek mondtam jöjjön velünk. Mosolygós kedves ember volt. Felkísért minket a szobánkba, és nem fogjátok elhinni, de megint volt benne valakinek a csomagja. Még jó hogy nem egy ágyjelenetre nyitottunk rá…

Megint le a recepcióra. A recepciós csajnak most már nem tudtam finoman elmondani, hogy hány óra utazás után még mindig nem akarom végignézni a hotelszobákat… Persze mondanom sem kell, hogy azokat a szobákat ezután persze a valós gazdája nem tudta kinyitni, mert az ő kulcsa már nem volt jó hozzá…

Nairobi Kenya fővárosa, kicsivel több mint 3 millió ember lakja. Afrika 10. legnagyobb városa. Üzleti központok ezrei vannak itt a helyi vállalkozásoknak, de a nagy nemzetközi cégek is itt képviseltetik magukat.

Lefeküdtünk végre hogy pár órát aludjunk, és kezdődjön a kaland…

« Older Entries Recent Entries »